A századfordulós kivándorlást megelőzően az Amerikába érkező magyar bevándorlók nagy része az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után, főként Kossuth Lajos 1852-es amerikai körútja előtt vagy alatt érkezett meg az Újvilágba.
1848 előtt az amerikai társadalom kevéssé érdeklődött Magyarország iránt. A philadelphiai Pennsylvania Inquirer Londonból átvett tudósítása volt az egyik első Magyarországgal foglalkozó cikk, ami a koleralázadással kapcsolatban jelent meg 1831-ben, és elég lesújtó képet közvetített hazánkról. Az Egyesült Államokban az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc után kezdték el Magyarországot politikai tényezőnek tekinteni, nem csupán egy távoli, különleges helynek. Amikor a szabadságharc bukása után elküldték a Kütahyában elszállásolt Kossuth Lajosért a USS Mississippit, akkor került be hazánk az amerikaiak „politikai világatlaszába”.
A magyar kormányzó először Angliába ment, majd rövid tartózkodás után innen indulva szelte át az óceánt a Humboldt gőzös fedélzetén. 1951. december 4-én érkezett meg az Egyesült Államokba, majd egy napot az orvosi vizsgálatokkal töltött. A nagy bevonulásra december 6-án került sor. New York utcáin népünnepély fogadta, több mint százezren tolongtak az utcákon, hogy lássák a magyar szabadságharcost. A polgármester így köszöntötte: „Bemutatom Önöknek, polgártársaim, Kossuth Lajost, a magyar függetlenség magasztos képviselőjét, az emberi haladás bajnokát, az egyetemes szabadság ékesszóló hirdetőjét.” Kossuth hazánkban is elérhető könyvekből tanulta az angol nyelvet, így a korban már kissé veretes, de fennkölt stílusban beszélt, amely megragadta a közönségét. Szónoklatait közölték az újságok, később pedig különböző antológiákban is megjelentek beszédei. A Kossuth-láz olyannyira eluralkodott Amerikán, hogy a gyermekek középső nevében is megemlékeztek „Magyarország George Washingtonjáról”. Megjelent a gulyás az éttermek étlapjain, valamint divatossá vált a magyaros mente is.
Így hódította meg a gulyás New Yorkot | Magyar Krónika
A századforduló Amerikája a self-made man kora volt. Magyarok is szép számban vándoroltak ki a tengerentúlra az amerikai álom igézetében, s hogy mire vihették, jól mutatja a Little Hungary étterem sikertörténete, ahová többek között Theodore Roosevelt elnök is ellátogatott.
Kossuth a kongresszus invitálására érkezett Amerikába, ám bármerre járt, hivatalos meghívások tömegével számolhatott. New Yorkban részt vett a város bankettjén, valamint a sajtó, az ügyvédi kamara, és a nemzetőrség hasonló rendezvényein, illetve a helyi hölgyek által a tiszteletére rendezett fogadáson is. A New Yorkban tett látogatása után közel fél éves körútra indult az Egyesült Államokban, beszédeket mondott, és igyekezett a közvéleményen keresztül nyomást gyakorolni az ország vezetésére. Sajnálatára Washingtonban csak magánemberként fogadta a kormányzat, tehát nem ismerték el hazája hivatalos képviselőjeként.
| Kossuth körútjának pontos útvonaláról és helyszíneiről az Országos Széchényi Könyvtár blogján olvashat bővebben. |
A Kossuth iránti rajongás fokozatosan alábbhagyott, miután az amerikai közvélemény számára politikai értelemben érdektelenné vált, mert nem foglalt állást az USA belügyeit illetően, például a rabszolgatartás kérdésében. Az emigráns magyar kormányzó attól tartott, hogy ha felszólal megosztó kérdésekben, akkor nem számíthat össztársadalmi támogatásra, így kitért az ilyen jellegű témák elől. Mint szabadságharcos és mint Magyarország függetlenségének szimbóluma tovább élt a köztudatban, de közvetlen politikai relevanciáját elvesztette az amerikaiak szemében. Az 1852-es agitációs körútja mégsem volt teljesen haszontalan, hiszen adományok jócskán gyűltek, az amerikai társadalom pedig megismerte a magyar ügyet, ami segítette a bevándorlókat a későbbi beilleszkedésben. Az amerikai emigráció politikai súlyát hamarosan elvesztette, így az érkező magyarok elkezdtek letelepedni, és megpróbáltak gyökeret verni.
A magyarok iránti rajongás valószínűleg még az 1860-as évek elején is pislákolhatott. Erre kiváló példa Estván Béla, aki kitüntetett helyet foglalt el a polgárháborúval kapcsolatos magyar szakirodalomban. Azon kevesek egyike volt, akiről azt tartották, hogy a konföderáció oldalán harcolt. Ismertségét a Háborús képek a Délről című polgárháborús élményeiről szóló könyvének köszönhette, amely az Egyesült Államokban is népszerű olvasmánnynak számított.
Vida István Kornél kutatásai hozták a fordulatot a történetben, amelyek rávilágítottak arra, hogy Estván Béla egy szélhámos volt. Magyar származásában sem lehetünk biztosak, Bécsben született 1827. július 12-én Peter Heinrich néven. A magyar szabadságharcban való részvétele kétséges, a polgárháború alatt pedig kétes fegyverszállítási üzletekből próbált vagyont szerezni. Egész magyar identitását feltehetően csak kitalálta, annak érdekében, hogy könnyebben tudjon érvényesülni újdonsült hazájában. Ez mutatja, hogy a korban érdemes volt magyarnak lenni Amerikában. Estván nem csupán a különböző magyar alapítványok anyagi támogatásában részesülhetett, hanem az amerikai közvéleményben élő magyarságképből is profitálhatott, mely szerint a magyarok becsületesek, szabadságszeretők, Kossuth oldalán pedig a vérüket adták a hazájukért.
A Túl az Óperencián következő epizódjában részletesebben foglalkozunk Estván Béla életével.
A sorozat előző része itt olvasható:
