Csaknem két évtizede él Csilléry Orsolya grafikusművész és férje, Fenyvesi Gábor festőművész a két gyermekükkel abban a zebegényi épületben, amelyben a világhírű magyar–indiai festőművész, Amrita Sérgil számos meghatározó nyarat töltött a családjával, és gyakran látták vendégül a dunai indiánok jeles képviselőjét, Baktay Ervin Kelet-kutatót, festőművészt is. Hogy miként újították fel a sokáig elhanyagolt házat, majd szentelték a művészeti életnek népszerű képzőművészeti órák és táborok megrendezésével gyerekeknek, kamaszoknak és felnőtteknek egyaránt, azt a korábbi riportunkban részletesen bemutattuk.
A tanítványok munkáiból pedig rendszeresen kiállítás is nyílik, idén három tárlaton is megszemlélhetjük az alkotásokat a Verőcei Művelődési Házban; utóbbi már csak azért is ideális helyszín, mert az egész Dunakanyarból látogatják az óráikat, közel van a budapestieknek is, de a szobiaknak sincs messze, emellett a csodálatos elhelyezkedésű Duna-parti épületben találtak megfelelő méretű termet ahhoz, hogy kényelmesen elférjenek a diákok művei.
Arra a kérdésre, hogy milyen szempontból nyújtanak más képzést a tanítványoknak, mint egy hagyományos művészeti iskolában – már amennyiben létezik olyan fogalom, hogy hagyományos művészeti képzés –, Csilléry Orsolya elmondja, a férjével abból indultak ki, hogy ők milyen típusú oktatásra vágytak fiatalként.
Számunkra a művészet szellemi tevékenység, amihez a legmagasabb szintű szakmai ismereteket akarjuk párosítani. Nem azért, mert ezt valaki elvárja. Azért állunk így ehhez, mert a képalkotás aktusát Istennel való kapcsolatteremtésnek tartjuk: a kép lehet a lelkünk visszhangja, a jelen felemelő testamentuma
– fejti ki, majd hozzáteszi, a hozzájuk járó fiatalok nagy része művésznek készül, de aki nem ezt a pályát választja, vagy még nem döntött, azt is arra bátorítják, hogy amit csinálnak, azt elmélyülten, a saját határukig elmenve tegyék, mindenkinek jót tesz ugyanis, ha megtanul elvont gondolatokat vizuális formába önteni, függetlenül a majdani szakmájától. Aki döntött, annak a számára megváltoznak a feladatok, elvárások: tudni kell magas szinten rajzolni, ismerni a színeket, grafikai technikákat, festői eljárásokat: ezek nélkül nem működik a kép. A kép ugyanis közlés, az üzenetátadás egyik módja, érthetetlen halandzsanyelven nem fog eljutni senkihez.
Csilléry Orsolya úgy látja, a felnőttek javarészt azért járnak hozzájuk, hogy jobb emberek legyenek. Szerinte talán így lehet a legjobban kifejezni azt a törekvést, ami a nagyon változó összetételű csoportjaikban közös. A művészet ehhez hozzásegít, mert egy üres, fehér vászon kegyetlen őszinteségre sarkall, ha az ember képes megnyílni.
Az év során külön tárlatokon mutatkoznak majd be a különböző generációk alkotásai.
- Az elsőn a kisgyerekektől a kamaszokig tartó generációé a főszerep, tőlük láthatunk majd rajzokat, adventi naptárokat, hímzéseket, illusztrációkat, kerámiákat, első tanulmányrajzokat.
- A második a művésznek készülő fiatalok, felvételire készülők gazdag grafikai és festészeti anyagát gyűjti csokorba, majd a harmadik kiállításon a magukat képezni kívánó felnőttek festményeit, rajzait mutatják be.
Az egymást követő nemzedékek munkáit elsősorban az eltérő motivációk különböztetik meg és természetesen az az élettapasztalat, ami az alkotásokban összesűrűsödik.
Azzal kapcsolatban, hogy mennyire kötik meg a diákokat a tematikák terén, Csilléry Orsolya elárulja, hogy meghatároznak összetett témákat, gondolati kereteket, majd személyre szabottan segítenek ezek szellemi és technikai feldolgozásában. Mindenki máshol tart ugyanis, és különböző ideig tartózkodik az út egy-egy szakaszán, mindezt pedig nem lehet siettetni. Teljesen szabad kezet viszont senki sem kap, hiszen azt otthon is meg tudja tenni, ez igényként eddig fel sem merült.
A grafikusművész úgy tapasztalja, a legfiatalabbak mesélni szeretnek: a tiszta lelkükben rejlő képeket rajzolják, ezt a kegyelmi állapotot pedig Csilléry Orsolya igyekszik minél tovább fenntartani, ami nem könnyű, mert a digitális világ könnyen emészthető malasztja gyorsan ellepi a kisgyerekek organikus világát. Később viszont sokan maguktól rájönnek arra, csak az igaz, ami őszinte és emberi lelke van: ekkor lehet igazán elkezdeni a tanulást.
A felnőttek is folyamatosan birkóznak a mindennapjaikkal, a művészet sok kulcsot tartogat önmagukhoz, ők az ábrázolásmódot, stílust a téma fajsúlya alapján választják.
Hogy a nemzedékek közti eltérések miként is néznek ki a gyakorlatban, azt az év során a Verőcei Művelődési Házban tapasztalhatjuk meg. Február 22. és március 5. között a 7 és 15 éves korosztály munkái kerülnek terítékre, március 8. és 19. között a grafika és festészeti képzés felvételi előkészítője és a grafikai műhely nyári és éves beszámolókiállítását tekinthetjük meg, március 22. és április 2. között pedig a festészeti iskola felnőtt csoportjainak éves és nyári munkáit láthatjuk.
Kiemelt kép: a Fenyvesi Festészeti Iskola 2024-es kiállítása. Fotó: Arrowprints
