Bogi klasszikus éneket tanul a Zeneakadémián, miközben, hogy fedezze a költségeit, az épp válófélben lévő unokatestvére gyerekeire vigyáz. Pont, amikor egy fontos vizsgája van aznap este, bébiszitterkedés közben történik egy baleset. Az egyébként is végtelenül konfliktuskerülő lány fél beavatni a szülőket, megpróbál maga úrrá lenni a helyzeten, de a nagy kapkodásban és a hatalmas nyomás alatt buta döntéseket hoz, hibát hibára halmoz, lényegében úgy jár, mint amikor valaki el akarja bliccelni a buszjegy megvásárlását, de aztán több tízezres bírság lesz az eredménye.
A cselekmény részleteiről és a katalizátoráról ennél többet nem is szeretnénk elárulni, hiszen az alkotók sem tették, sem a szinopszisban, sem az előzetesben. Épp ezért kicsit ijesztően is hat az első tíz perc: viszonylag lassan, a főbb szereplők vázlatos bemutatásával veszi kezdetét a film, nem túl érdekes melodrámát ígérve, majd hirtelen hurok kerül a néző nyakára, amely az idő előrehaladtával egyre szorosabbá válik.
Van az a típusú humor, amikor a poénok forrását az elképesztően kínos és kellemetlen helyzetek jelentik, erre épít mások mellett A hivatal című brit sorozat is, amelyben legtöbbször a szereplők helyett is feszélyezve érezzük magunkat. És vannak drámák, amelyek ezt olyannyira fokozzák, hogy már-már nem is tudjuk, az alkotói szándék vagy a saját szekunder szégyenük miatt nevetünk-e. Lars Von Trier például mindezt a Melankóliában csúcsra járatta, amikor az esküvőjén enyhén sem adekvátan viselkedő menyasszony és a gazdag, alakoskodó násznép kontrasztja olyan arcpirító helyzeteket teremtett, hogy a dráma elől inkább a röhögésbe menekültünk. Magyar példát hozva, Hajdu Szabolcs két zseniális tavalyi filmje, a Kálmán-nap és az Egy százalék indián esetében sem elsősorban direktben viccelődött, hanem a hétköznapiságok abszurditásával mosolyogtatott meg, annak ellenére, hogy éppen széthulló életeket láttunk.
Lényegében erről van szó a Sünvadászat esetében, a lány a talpraesettség teljes hiányában olyan idióta helyzetekbe sodorja magát, hogy szinte túlzónak hathat, de csak addig, amíg eszünkbe nem jut az életünkből egy-egy olyan szituáció, amikor a kapkodás és a feszültség hatására utólag a saját magunk számára is megmagyarázhatatlanul buta döntés hoztunk; és hát a Darwin-díjasok is jó példát szolgáltatnak arra, milyen meggondolatlanságokra képesek nem is kevesen.
Schwechtje Mihály rendező egyébként a Remélem, legközelebb sikerül meghalnod 🙂 című filmmel került fel a térképre, amely hazánkban lényegében első alkalommal foglalkozott komolyabban a tinédzsereket különösen érintő internetes zaklatással, és mindezt egy izgalmas thrillerbe csomagolva tette. Izgalomból pedig most sincs hiány, azonban a feszültségkeltés mellett ha csak egy apró gesztus erejéig, de jóval több társadalmi rétegre és problémára lő. A túlhajszolt, a létfenntartásáért és az álmai megvalósításáért küzdő kizsigerelt egyetemista lány mellett az önsegítő könyvekből és női magazinos feminizmusból identitást növesztő karrierista nőtípus, a látszatra mindennél jobban adó, de azt önhazugságokból építő férfi vagy a magyar identitását nevetségesen szégyenlő fiatalon keresztül számos modern jelenség terítékre kerül kikarikírozott formában, olykor csak egy-egy minidialógussal ábrázolva. Ezeken a pillanatokon tökéletesen tetten érhető Hajdu Szabolcs hatása, aki egyébként producerként részt is vett a filmben.
Valószínűleg a szintén huszonnégy óra alatt játszódó Egy nap is inspirációt nyújtott, a Sünvadászat kicsit olyan, mint Szilágyi Zsófi rendezése beszteroidozva. Nem állíthatjuk, hogy tökéletes filmről beszélhetnénk, a román új hullámra emlékeztető stílus és kézikamerás felvételeivel is a hiperrealizmusra törekvő alkotás épp abban bicsaklik meg olykor, hogy százszázalékosan valószerűnek próbál hatni, miközben ez pont egy-egy életszerűtlenebb pillanattal vész el. A lezárás is jobban fejbe kólintaná a nézőt, ha egy-két jelenettel korábban keresztbe vágják a sztorit. Mindez már-már felesleges szőrszálhasogatás, sokkal fontosabb, hogy a csalódást keltő Véletlenül írtam egy könyvet után végre egy magyar munka, ami után bizakodóbban tekintünk az idei év hazai terméseire.
Kiemelt kép: Sünvadászat. Forrás: Mozinet
