A grófnőtől a divattervezőig, a jégtánctól a Buckingham-palotáig – a Hagyományok Háza új kiállításán jártunk

1911-ben nemcsak Edison járt Budapesten, de eljött a párizsi divattervező, Paul Poiret is. A neve ma már nem olyan ismert, mint például Dioré, pedig ő szabadította meg a nőket a fűzőtől, és a korabeli magyar sajtó a divat királyaként üdvözölte. Kilenc manökenjét is magával hozta, szóval volt nagy felhajtás.

A Hagyományok Háza új, Folk fashion – Divat a folklór című kiállításán erről a látogatásról is olvashatunk, Poiret ugyanis nagy tételben vásárolt magyar hímzéseket, melyek motívumai aztán a következő szezonra készített kollekcióján tűntek fel.

Ruhák és történetek, korszakok és korszakos egyéniségek példáin – és ruháin – mutatják be a kiállítás alkotói, milyen kiapadhatatlan forrás a népművészet, mennyire érvényes volt minden korban, hány tehetséges alkotó inspirálódott belőle. A fürdőruhák és strandöltözetek egyik luxusmárkáját, a Gottexet például egy magyar nő, egy holokauszttúlélő hozta létre Izraelben, előszeretettel és bátran használva a magyar hímzések motívumait. New Yorkban pedig Kárász Mariska öltöztette a gazdag vevőket magyar szűrmintás darabokba. A Cartier cégbe beházasodott Almásy Jacqueline grófnő pedig a Greta Garbót és Katharine Hepburnt is öltöztető Elsa Schiaparellit vitte el Mezőkövesdre és Sárközbe, megmutatni neki a viseleteket. A párizsi divattervező, aki Coco Chanelnek kor- és vetélytársa volt, ezután hetekre bevette magát a Néprajzi Múzeumba, és elragadtatottan másolta a motívumokat.

Fontos epizód a divat és a népművészet kapcsolatában a hetvenes évek táncházmozgalma és a hippikorszak. Budapesti fiatalok hordtak lelkesen hímzett blúzt és szűrtarisznyát, nem csoda, hogy a háziipari szövetkezet is meghallotta az idők szavát. A kiállítás egyik legizgalmasabb darabja az a pasztellrózsaszínű trapéznadrág és miniszoknya – a hozzájuk tartozó felsővel – amit már ennek szellemében terveztek és készítettek.

Megújított és gyönyörű szegedi papucsok, modern és látványos csuhétáskák mellett van egy meseszép ruha Tüdős Klára egykori szalonjából, kékfestő lánykaruha, Zoób Kati-modell, és látható az a ruha is, amelyben Sebestyén Márta II. Erzsébetnek énekelt a Buckingham-palotában.

Mellette Regőczy Krisztina kűrruhája, abban kápráztatta el 1974-ben a zágrábi EB és a müncheni VB közönségét. A Regőczy–Sallay-jégtáncospár éveken át palotást és csárdást is táncolt a jégen, hozzá illő ruhákban, a gyönyörű hímzett öv ráadásul családi ereklye. Sallay András édesanyjának elsőbálozós fehér ruháját díszítette 1941-ben, és egy fotón láthatjuk is a hölgyet az övvel.

Rögtön a kiállítás elején négy viselet fogadja az érkezőket: mezőkövesdi matyó, sárközi, kalocsai és kalotaszegi. Nem véletlenül, ugyanis ez a négy tájegység hatott legerősebben a divattervezőkre.

Matyodesign: a híres matyó hímzés újjászületése | Magyar Krónika

A Matyodesign műhelyében a szülőfalujába visszatérő fiatal vállalkozó és a gyermekkoruk óta varró asszonyok egyszerre éltetik és újra is értelmezik a híres matyó hímzést.

Ez a látványos és izgalmas kiállítás újabb példa arra, hogy a Hagyományok Háza a „valami régi, valami új”, még inkább: „valami örök” jelszavak jegyében gondolkodik. A kiállítás kurátora, Czingel Szilvia elmondta, hogy amikor végignézték a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum textilgyűjteményét, arra jöttek rá, sok olyan ruha van a birtokukban, amelyek még sosem voltak bemutatva. És mert a világ nagy múzeumaiban is fontos tematika a divat, ebben kezdtek gondolkodni. Más múzeumoktól és magánszemélyektől is elkértek féltett darabokat, így tudták elmesélni a népművészet és a divat kapcsolatának történetét.

Fotók: Hagyományok Háza
Kiemelt kép: Bézsenyi Zsolt