A fitty ma már önállóan nem használatos hangfestő, hangutánzó szó, amely az ujjak összepattintásának hangját imitálja. A középső ujj és a hüvelykujj párnája egymáshoz szorítva, majd hirtelen elmozdítva csattanó hangot hallat. Ez az egyszerű, hatékony és rendkívül gyors mozdulat a csettintés vagy pattintás, amelyet évezredek óta használnak a különböző kultúrákban a ritmus, a zene, a tánc részeként vagy a kommunikáció eszközeként, például üdvözlési formaként.
Bárdosi Vilmos Magyar szólások, közmondások értelmező és fogalomköri szótára című munkájában olvashatjuk, hogy ezt a mozdulatot a lekicsinylés jeleként is alkalmazták, aki fittyet hányt, ezzel a pattintó mozdulattal azt érzékeltette, hogy valami semmit sem ér, valakit semmire sem becsülnek. Ráadásul sokszor úgy, hogy az a valami vagy valaki közvetlenül előtte volt. Szokás volt, hogy ha valakinek valakiről ilyen lesújtó véleménye volt, az arcába, az orra alá csettintett. Erre mondták, hogy – szó szerint – fittyet hány valakinek az orra alá. A fittyet hányó fölényes, lekezelő viselkedésével az érzékeltette, hogy semmibe veszi az illetőt. Később a kifejezés már a kézmozdulat nélkül is ezt jelentette, ahogy az a következő idézetekben is megjelenik:
Hiú báb, mostan fittyet hánysz az égnek, / meglátjuk szíved, villámok ha égnek.
(Madách Imre: Az ember tragédiája)
„Nem lehet fejjel menni a falnak. Azt mondjátok, zúg a tömeg. Végzem a magam dolgát a magam lelkiismerete szerint és fittyet hányok rá. Mit tesz az, hogy zúg a tömeg? A fületek az oka, nem a tömeg. Avagy nem zúg a kagyló, ha a fületekhez nyomjátok? De ha megnézitek, mi zúg benne, azt találjátok, hogy semmi, hogy teljességgel üres.” (Mikszáth Kálmán: A fekete város)
„Nincs az a testben és javakban erős, bátor, derék, igaz ember, akit, ha tenni is akar valamit, és nem csak úgy akar élni, mint a remete: gyökéren és álmodozáson, gyorsan meg ne őrölne az élet, mihelyt egyedül akar meglenni, szövetség, társulás, segítők nélkül. A világ nem bocsátja meg, ha lenézik és fittyet hánynak neki; s jaj annak, aki kiköt az egész világgal. Elemi hatalom ez, mely porba teperi a legerősebbet is.” (Ambrus Zoltán: Midas király)
Halld, Hatalmas!
Hires Bosszuálló, szavamra hallgass!
Elküldtél engem, férgekhez a férget,
kik ellenedre s fricskád nélkül éltek.
Én inkább ültem volna itt a pusztán,
sorvadva, mint ma, gyökére és sáskán.
De böjt s jámborság néked mint a pélva,
mert vétkesek közt cinkos aki néma.
Atyajafiáért számot ad a testvér:
nincs mód nem menni ahova te küldtél.
Csakhogy a gonosz fittyet hány a jóra.
Lám, megcsufoltak, Egek Alkotója!(Babits Mihály: Jónás könyve)
Érdekesség, hogy a Mágnás Miska Csiribiri, kék dolmány című dalában nem a csettintő mozdulattal, hanem két mutatóujjal hányják a fittyet:
A hüvelyk- és középső ujjal való pattintás a leggyorsabb mozdulat, amire az emberi test képes. Mindössze hét ezredmásodperc alatt megy végbe, derül ki a Georgia Institute of Technology tudósainak a pattintás dinamikáját vizsgáló tanulmányából. A rendkívül gyors – a szempillantásnál hússzor gyorsabb – mozdulat titka a hüvelykujj és a harmadik ujj közötti súrlódásban rejlik. A tanulmányból azt is megtudjuk, hogy a csettintés legkorábban feljegyzett ábrázolása Kr. e. 320-ból Görögországból származik. A kerámiadarab Pánt ábrázolja amint ujjaival pattint miközben egy menáddal táncol.
Kiemelt fotó: Legényes lakodalomban (Inaktelke, 1942) – Gönyey Sándor felvétele (forrás: Néprajzi Múzeum)
