Talán pontosabb lenne azt kérdezni, hogy mi volt Lucifer, a Hortobágy ördöge, ugyanis egy szürkemarha-bikáról van szó. Lucifer az 1920-30-as években élt, és nemes egyszerűséggel azért kapta ezt a nem túl hízelgő nevet, mert embert ölt. A nyitóképként használt fotó hátoldalára eredetileg ezt jegyezte fel a fotós, Szöllősy Kálmán 1936-ban:
A gyilkos Lucifer bika (3 embert ölt meg).
Az fellelhető újságcikkek alapján azonban nem lehet megállapítani, pontosan hány ember életét oltotta ki a dühöngő bika. Egyes írások szerint egyik pásztora haláláért felelt, illetve sokakat megsebesített, máskor pedig arról írtak, hogy „rövid egymásután két gulyást taposott halálra”, vagy „egy hajdút meg egy pásztort taposott meg”. Mindenesetre Debrecen város szabadulni akart a kezelhetetlen állattól.
A haláleset vagy halálesetek körülményeiről nem sokat írtak a lapok, a Nemzeti Ujság 1936. április 19-ei számából értesülhetünk a legrészletesebben a történtekről: „Máta felső épülete olyan, mint az Állatkertben az elefánt ketrece. Öt méter magasra ácsolták a gerendákat, mielőtt Lucifert a törvénytevés után ide bebörtönözték. Lucifer még az őszkor a puszta büszkesége volt, de aztán megkapta a hamis bika jelzőt, ami a puszta nyelvén azt jelenti, hogy halálraítélt áldozat. A puszta foglyát eljönnek megcsodálni a távoli gulyások, elsajnálkoznak fölötte, de aztán dolgukra térnek. Szöghajú kislány meséli el a pusztát járó idegennek, hogy Lucifer nagyon vétkes. Egy hajdút meg egy pásztort taposott meg szeptemberben. A jószágot sem tűri maga körül.” Így folytatódik a beszámoló:
Az még nem volna baj, hogy ennyire rabiátus természetű,
de azt senki sem bocsátja meg neki,
hogy fölényes erejét hamisan fitogtatja.
A kórházban hónapokig nyűgösködő szegény hajdút,
meg a pásztort csalafinta alázattal közelítette meg,
úgy mint a macska, csakhogy nem dorombolt.
Aztán végiggázolt rajtuk!
Olvassa el a hortobágyi ménesről írt cikkünket is:
A hortobágyi puszta kincsei – interjú Boros Sándorral, a Mátai Ménes vezetőjével | Magyar Krónika
Bár csak néhány másodpercig tart, kivételes látvány a Mátai Ménes Szent György-napi kihajtása. Amikor megremeg a föld a lovak lábdobogásától, és messze száll a csikósok ostorának csattogása. A nemzeti kincseink közé tartozó ménest a kihajtási ünnepen látogattuk meg.
Ahogy a beszámolóból is kiderül, Lucifert ketrecbe zárták, ám ez sem volt egyszerű művelet. A befogás körülményiről a 8 Órai Ujság számolt be 1936. november 26-ai számában. Eszerint „[a]z elszállítást napokig tartó tanácskozás előzte meg, mert a leláncolt szilaj bikát nem tudták az istállóból kivezetni. Mihelyt meglazították a láncait, a szörnyű erejű állat szétdobálta azokat, akik ki akarták vezetni. Végre gerendákból hatalmas ketrec-félét szerkesztettek, nyílásával az istálló bejárata elé tették, a ketrec mögött egy tehenet helyeztek el, aztán feloldották Lucifer láncait. Lucifer, mihelyt megpillantotta a tehenet, egyenesen feléje tartott és besétált a ketrecbe. Ebben a pillanatban a ketrec csapóajtaját leengedték: Lucifer fogoly volt.” Egy pillanatra képzeljük el ezt a majd száz éve megesett jelenetet:
Négy erős lovat fogtak a ketrec elé
és úgy vontatták el a hortobágyi pályaudvarra,
mint valami félelmetes fenevadat.
Lucifer története nem csak mint valami régmúltból derengő pusztai délibáb izgalmas. Több lapot is megihletett 1936-ban, a Friss Ujság szerzője például egyenesen a Hortobágy ősi szellemének pusztulását látta Lucifer megbéklyózásában.
„Lucifer az egyetlen eredetiség a Hortobágyon. A nagy, szabad puszta szabad szülötte, a legcsodálatosabb bika, ami valaha is létezett. De Lucifert bilincsekbe verték, két és fél év óta szűk karámban él, ahova senki be nem mehet, kividről etetik és itatják, mert Luciferben valahogy felharagosodott a megbántott ősi Hortobágy vére s mindenkit megtámadott, aki idegen volt.”
A cikkből annyi derül ki Lucifer további sorsáról, hogy halálra ítélték, és „ha majd beterelik a legelőről az állatokat, golyót kap a homlokába”. Előbb azonban lerótta „súlyos kötelességeit”, fajtafenntartásra használták, és egy poroszlói gazdaság vásárolta meg.
______
Olvassa el a Hortobágy kincseiről készült további cikkeinket is:
A TISZA-TÓ ÉS A HORTOBÁGY | Magyar Krónika
A puszta és a Tisza. Hány költőnket hányszor ihlette meg e kettő! A Hortobágyot be- és a Tisza-tavat körbejárva mi is hagytuk, hogy hasson ránk a zabolátlan, az emberi akarattal sokszor dacoló, azt figyelmen kívül hagyó vagy átformáló táj. Utunk során olyan helyiekkel beszélgettünk, akik természetet, hagyományt, régi recepteket őriznek és örökítenek tovább.
Fotó: Szöllősy Kálmán
