Black Dog Pub, Lágymányosi u. 12.
A XI. kerületi kocsmával lényegében ugyanaz játszódott le, csak éppen pozitív értelemben, mint a Sziget fesztivállal. A kétezres évek elején korántsem számított elegáns italozónak, de pont ezért imádták a rockerek és a punkok, péntek és szombat esténként örömmel is alapoztak ott, mielőtt átvillamosoztak volna a Wigwamba megnézni a Junkiest, a Depressziót, a Pokolgépet vagy más nevesebb magyar együttes koncertjét.
Az említett szórakozóhely azóta megszűnt, a Black Dogot ellentétben bámulatosan kirittyentették, de szerencsére nem lett belőle valami sznob bár, hanem egy tipikus ír pubra emlékeztet mind az italválasztékában, mind a szigorú fekete bőrüléseivel. Ha egy kicsivel sejtelmesebb lenne a világítás, simán el tudnánk képzelni, ahogyan az egyik sarokban Robert De Niro és Joe Pesci egy nagy balhéról egyeztet egy Scorsese-filmben, amikor éppen nem olasz gengsztert játszanak.
És kicserélődött a vendégkör is, ma már elvétve látni rockereket, punkokat pedig pláne, akárcsak az óbudai rendezvényen. Főként egyetemistákból vagy harmincas-negyvenes középosztálybeliekből áll a vendégkör jelentős része, az említett fesztivállal szemben azonban az árak cseppet sem szálltak el. A sörválaszték pedig igencsak széles, ha valaki hozzám hasonlóan kevésbé szeret kísérletezni, az hagyományos világost is talál, de az itallapon a legkülönfélébb variációk is fellelhetők.
Café Zsivágó, Paulay Ede u. 55.
,,Egy hely, ahol megállt az idő… egy kicsit megpihen, aztán rohan tovább” – ezzel a szlogennel hirdeti magát a Café Zsivágó, amelybe belépve valóban békeidőket árasztó atmoszféra fogad fodros terítőkkel, elegáns csillárra, a nagyszüleink foteljeit idéző kényelmes karosszékekkel, mellettük petróleumlápával vagy éppen a régmúlt művészeit idéző bekeretezett, megsárgult, fekete-fehér fényképekkel. És nem pusztán eufemizmus, hogy kávézóként hirdetik magukat, a meleg italok kínálata igencsak bőséges, bár az est leszálltával ezek valószínűleg kevésbé népszerűek. Sörök szempontjából szerény, de kielégítő a választék, a hely inkább a borok, a pezsgők és a rövidek széles választékára specializálódott. A kellemes italozáshoz pedig olykor muzsika is társul, alkalmanként kisebb zenekarok örömzenélnek, de a Paulay Ede utcai elhelyezkedése miatt a Zsivágó egyébként is számos belvárosi kulturális program kísérőállomása lehet.
Mr. & Mrs. Columbo, Szarvas tér 1.
Az már a vendéglátóhely nevéből is kiderül, hogy a tulajdonosok nyilvánvalóan nagy rajongói a ballonkabátos nyomozónak, a kellemes pincehelyiségbe lecaplatva ez még inkább visszaköszön. A kifejezetten melegséget árasztó enteriőr falait Peter Falk karakterének fényképei díszítik, de az ital- és az étlapon is kikacsintanak a népszerű krimisorozatra. A különleges cseh sörök a Műszak után elnevezésű kategóriába esnek, az alacsonyabb alkoholtartalmú pálinkák a Könnyű test sértés, az erősebb röviditalok pedig a Súlyos testi sértés szekciójában találhatóak. Az étellista tovább fokozza a szellemességet, a francia hagymaleves a Folyó ügyek menüpontban kapott helyet, a borzas bundában tálalt szárnyasmell a Forró nyomon szekcióban, de válogathatunk Columbo kedvenc lepényei közül is, és külön felhívják a figyelmet arra, hogy ezektől lesz foltos a ballonkabát.
És mivel a budai vár lábánál fekvő söröző nincsen közel egyik frekventált csomóponthoz sem, így nagyrészt törzsvendégek látogatják, ennek köszönhetően szinte kinevetnek, ha néhány főre asztalt szeretnénk foglalni, ugyanis ha nem tart épp valaki ott egy nagyobb csoportos összejövetelt, szinte biztosan találunk szabad asztalt. A kiszolgálás kedves, a helyen érezni, hogy szeretettel üzemeltetik, egyenlő távolságra helyezkedik el mind a trendi belvárosi puboktól, mind a lepukkant kocsmáktól, mindez pedig igazi ritkaságnak számít manapság a fővárosban.
Liquid Rock, Rákóczi út 10.
Nem csak a Black Dog esetében említett Wigwam szűnt meg, hanem a Rocktogon, a Ráday Klub, az Almássy téri Szabadidőközpont, azaz lényegében az összes olyan hely, amit az ezredforduló környékén szívesen látogattak a rockerek, ráadásul is Barba Negra is kiköltözött Csepelre, így a Liqiud Rock igazi oázisnak számít a belvárosban. A televíziók képernyőjén az Iron Maiden, a Guns N’ Roses, a Metallica és más klasszikus vagy néhány generációval fiatalabb együttesek videoklipjei és koncertfelvételei futnak, a falakat szintén legendás előadók plakátjai borítják, azaz ha épp nem a mi körünk jön a rendelésnél, akkor hosszú perceken keresztül kellemesen elnézegethetjük a relikviákat, amíg várjuk, hogy a partnerünk meghozza az italokat.
Vagy egyáltalán kitalálja, mit is rendeljen: a pub ugyanis nemcsak azoknak lehet vonzó, akik gitárzenével kelnek és fekszenek, hanem a gourmet-k számára is. Nem részletezem a kínálatot, álljon itt ehelyett néhány szám: több mint száz whiskey, harmincnál is több rum, gin és vodka, összességében csaknem kétszáz különféle rövidital közül válogathatunk, tizenöt különböző csapolt sör rendelhetünk, üvegesből pedig majdnem százfélét árusítanak.
101 Klub, Rákóczi út 8.
A csaknem a Liquid Rock szomszédságában található klub kicsit kilóg a sorból, mert hivatalosan szórakozóhely, de jóval tágasabb az asztalokban és bárszékekben nem fukarkodó földszint, mint az aprócska emeleti tánctér. Ha valakinek pedig jelent valamit minden idők egyik legsikeresebb és legmeghatározóbb szintipop-new wave zenekara, az egészen biztosan imádni fogja. Vagy már imádja is, hiszen valószínűleg aligha létezik olyan Depeche Mode-rajongó, aki ne tért volna már be: a helyet teljes egészében a brit formáció szelleme járja át, a falakat az együttes tagjai díszítik, a hangszórókból pedig, amikor éppen nem az ő számaik szólnak, akkor más, olyan velük rokonítható együttesek zenéje, mint a The Cure vagy a Bonanza Banzai. De hallhatók a nyolcvanas évek egyéb megkerülhetetlen vagy éppen kizárólag az underground szcénában ismert, de ott annál kultikusabbnak számító képviselői is.
Ha nem is vált turistacélponttá, a helynek azért elterjedt a híre, legalábbis igencsak meglepődtem, amikor az Eagles of Death Metal koncertje után betértem, majd kisvártatva megjelent a banda basszusgitárosnője, Jennie Vee, és elbűvölve fotózni kezdte a falon lógó posztereket. Elmondta, hogy a Depeche Mode a kedvenc együttese, majd megkérdezte tőlem, nekem melyik az, mire rávágtam, hogy a Sum 41-t jobban kedvelem. Vee valószínűleg kevésbé, mert csak annyit felelt, hogy legalább kanadiaiak, mint ő.
Öt hangulatos kocsmát ajánlunk hosszú téli estékre | Magyar Krónika
Helyek a fővárosban és környékén, ahova szeretünk behúzódni a reménytelenül hosszúnak tűnő télben.
Kiemelt kép: Café Zsivágó. Forrás: Facebook
