1928. december 13-án a Váci utca 6. számú ház előtt a járdaszegélytől szigorúan 35 centiméterre állították fel az első nyilvános telefonfülkét a fővárosban. A 80 x 80 centis üvegfalú kalitkákban a készüléken kívül volt egy kis írópolc, a nem túl vastag telefonkönyv, és egy kis táblán a körzetben szolgálatot teljesítő mentő és tűzoltó telefonszáma.
Vasvázas szerkezet, kupolás tető, az oldalain pedig szabad folyást engedtek a hirdetéseknek. A fülkék külső megjelenését a Fővárosi Közmunkák Tanácsa szabályozta. Nyilvános telefonok voltak korábban is, de csak kávéházak dohányárudák, üzletek menedékében.
Aki hallotta már a leesett a húszfilléres vagy a leesett a tantusz kifejezéseket, az ide társíthatja őket, a telefonáláshoz ugyanis először húszfilléresre volt szükség. Amikor a díjat felemelték 30 fillérre, sok készülék felmondta a szolgálatot, akkor vezették be a tantuszokat, egészen pontosan 1946-ban.
A világ első nyilvános telefonfülkéjét amúgy Berlinben állították fel, nálunk pedig 1881-ben indult el a telefonálás Budapesten, mindössze 25 előfizetővel, Puskás Ferenc vállalkozásában.
Galériánkban felidézzük az utcai telefonálás egy teljesen másik korszakát:
Kiemelt fotó: Fortepan / Bauer Sándor
