Már lehet jelentkezni a 10. jubileumi Málenkij Robot Emléktúrára

November 25-én, a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapján hirdette meg a Málenkij Robot Egyesület a Málenkij Robot Emléktúrát, amelyre már lehet jelentkezni. A túrázók három nap alatt teszik meg a Dunakanyartól Kál-Kápolna vasútállomásig azt a 134 kilométeres távot, amelyet az elhurcoltak is megtettek 80 évvel ezelőtt 1945 januárjában. A túra célja a közös emlékezés és a traumák feltárása, feldolgozása a következő nemzedékek bevonásával.  

Magyarországról mintegy 300 ezer polgári személyt hurcoltak el a Szovjetunióba, akiknek negyede útközben vagy a magyarországi gyűjtő- vagy a romániai átmeneti fogolytáborokban halt meg és nyugszik jeltelen tömegsírban. Akik túlélték az elhurcoltatást és az utat, azokat a szovjetúnióbeli céltáborokban, hazájuktól több ezer kilométerre idegen földön, megalázó körülmények között fogságot szenvedve embertelen munkára kényszerítettek. Ezekben a táborokban a rabokat pokoli körülmények között tartották, éheztették és dolgoztatták, és a nem megfelelő életkörülmények miatt sokan fertőzések, betegségek áldozataivá váltak, vagy végelgyengülésben pusztultak el.

A Málenkij Robot Emléktúra

Kosztra Gábor történelemszakos tanár kezdeményezésére 2015 januárjában tartották az első Málenkij Robot Emléktúrát. A túra három nap alatt teszi meg a Nagymaros és Kál-Kápolna vasútállomás közötti 134 kilométeres távot azt az útvonalat követve, melyet az elhurcoltaknak kellett megtenniük 1945 januárjában. A túra a kál-kápolnai vasútállomáson ér véget, ahol a 12 sváb településről 1945 januárjában elhurcolt lakosokat vagonírozták be.

2015 óta a túrát minden évben megszervezik. Egy alkalom maradt el csupán, a pandémia miatt, 2021-ben. Az idei lesz a 10. emléktúra, ami pont az elhurcolás 80. évfordulójára esik. A túrán résztvevők száma évről évre nő, és az érintett 12 településből egyre több – Kismaros, Kompolt, Zebegény, Berkenye, Szendehely, Kerecsend, Vecsés és Iklad – kapcsolódott már be. Az idei év célja, hogy a további 4 település is csatlakozzon, és ezzel mind a 12 település részt vegyen a megemlékezésen.

A túra minden év január első hétvégéjén indul három dunakanyari sváb településről: Zebegényből, Nagymarosról és Kismarosról, és három nap alatt ér a végállomásra, Kál-Kápolnára. Az út összesen 134 kilométer, de a háromnapos túrán való részvétel mellett rövidebb szakaszokra is lehet csatlakozni, a szervezők mindenkit örömmel látnak.

Bárkit elvihettek

A szovjet csapatok 1945 januárjában érték el a Dunakanyart is, ahonnan – mint oly sok másik településről – a német gyökerekkel rendelkező, kollektíven háborús bűnösnek ítélt svábokat is elhurcolták. Zebegényből, Nagymarosról és Kismarosról összesen több, mint 600 főt hurcoltak el 1945. január első napjaiban. Kihirdették a névsorokat, és akik szerepeltek rajta, azok egy kis bőrönddel másnap hajnalban elindultak a jeges betonúton a teljes ismeretlenbe. Voltak köztük családos férfiak, gyermekes nők, anyák, nagymamák, fiatalok, idősek. Nagyjából az egyharmaduk sosem térhetett vissza. A több, mint 130 km-es távot 6 nap alatt kellett gyalogszerrel megtenniük a kál-kápolnai vasútállomásig, ahol az elhurcoltakat marhavagonokba préselték, és a Szovjetunióiba vitték.

Sokan már a gyötrelmes utazás miatt is megbetegedtek, vagy legyengültek, így teljesen erőtlenül, kifáradva és éhezve érkeztek meg a táborokba, ahol barakkokban szállásolták el őket. Napi 10-12 órát kellett dolgozniuk (fakitermelésen, kőbányában, ipari építkezéseken) és cserébe az alapellátás (élelmezés és egészségügyi) is igen szegényes volt.

Kényszerű hallgatás

Hazatérésük után a magyarországi titkosszolgálatok hallgatásra kényszerítették a lelkileg és sokszor testileg is megtört embereket, ezért azok – féltve a saját és a családjuk életét – keveset beszéltek az ott történtekről, és azt is csak szűk körben. A kilencvenes években lehetőség nyílt rá, hogy elkezdjék feldolgozni a traumát, ám ekkor már sokan nem akarták feltépni a régi sebeket. A túlélők jelentős része mélyen eltemette magában az emlékeiket, és voltak, akik el sem mondták családjuknak, leszármazottaiknak az eseményeket.

Évtizedekig mély hallgatás övezte az elhurcoltatást és a szenvedést, amely családokat és generációkat nyomorított meg a titkokkal és az elfojtott érzelmekkel, sérelmekkel. A Málenkij Robot Emléktúra egyik célja a közös emlékezés és a traumák feltárása, feldolgozása, bevonva a túlélők leszármazottainak második és harmadik generációját, továbbá a szélesebb társadalmi közeget.

Minden család hordozza a 20. század traumáját

Bár a túra a málenkij robothoz kapcsolódik, üzenete szélesebb közönségnek is szól.

A túra szervezői a magyar történelem 20. századi tragédiáinak minden áldozata előtt fejet szeretnének hajtani. Meggyőződésük, hogy hazánk 20. század történelme traumák sorozatából áll, mely az első világháborúval és az azt lezáró trianoni békeszerződéssel kezdődött, a második világháború szörnyűségeivel folytatódott (benne többek között a málenkij robottal), követve a kommunizmus rémtetteivel, majd a rendszerváltás egzisztenciális nehézségeivel zárult. Nincs olyan magyar család, amelyet ez ne érintene, és nemzedékek küzdenek a feldolgozatlan transzgenerációs traumákkal.

A túra célja az is, hogy minél több mindenkinek segítsen feldolgozni saját családja 20. századi tragédiáját, ezzel erősítve az egész magyar társadalom szorosabb összetartozását.

Fotók: Málenkij Robot Emléktúra