Séták a faluba vezető erdei úton, szarvasbőgés, üldögélés a lépcsőn. A költőt Törőcsik Mari hívta először Velembe, ebbe a csendes és nyugalmas kis faluba az ország nyugati szélén. Elmélyülésre tökéletesen alkalmas helyre, kis bérelt házba, ahol Margitka főzött, és csendes iszogatások zajlottak a borospincében, el lehetett sétálni a vízimalomhoz vagy a kápolna tövébe.
Pilinszky sokat és jól tudott dolgozni a kicsi házban, nyugalmát csak a barátai zavarták meg, akik gyakran és szívesen jöttek. Legtöbbször Kocsis Zoltán, akivel furcsa módon Pilinszky német barátnője, Jutta ismertette össze. Ők ketten a zenében találkoztak össze, és a művészetnek egy olyan emelkedett szférájában, ahová rajtuk kívül csak kevesen jutnak el. Értették és szerették egymást. A falubeliek gyakran hallottak klasszikus zenét kiszűrődni Pilinszky házának ablakán, onnan tudták, hogy a költő, vagy ahogy ők hívták, Jancsi, Jancsi bácsi otthon van.
Születésének 103. évfordulóján egyik versével emlékezünk a huszadik század magyar költészetének óriására.
NOVEMBERI ELÍZIUM
A lábadozás ideje. Megtorpansz
a kert előtt. Nyugalmas sárga fal
kolostorcsendje háttered. Kezes
szellőcske indul a füvek közűl,
s mintha szentelt olajjal kenegetnék,
érzékeid öt meggyötört sebe
enyhületet érez és gyógyulást.
Bátortalan vagy s ujjongó! Igen,
gyermekien áttetsző tagjaiddal
a nagyranőtt kendőben és kabátban,
mint Karamazov Aljosa, olyan vagy.
És olyan is, mint ama szelidek,
kik mint a gyermek, igen, olyan is vagy,
oly boldog is, hisz semmit sem akarsz már,
csak ragyogni a novemberi napban,
és illatozni toboz-könnyüen.
Csak melegedni, mint az üdvözültek.
Nyitókép: zarandok.hu
