Miskolc valahogy soha nem volt kényeztetett városa Magyarországnak. Debrecen a kálvinista Róma, Pécs kétezer éves kultúrváros, Szombathelyen ott a rómaiak keze nyoma, Győr már egy kicsit Nyugat-Európa, Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját, de a borsodi város… Hát, nem igazság! Miskolc, Zrínyi híres szavait idézve, egy városnál sem alábbvaló, sőt! A villamosközlekedés például a főváros után másodikként itt indult el 1897. július 10-én, immáron 127 évvel ezelőtt. Azért az már valami!
Igazi csodája volt a villamos az előző századforduló magyar nagyvárosainak, valóságos verseny indult közöttük, ki tud hamarabb, hosszabb vonalat munkába állítani.
Íme a rövid fölsorolás: Budapest 1887, Miskolc 1897, Sopron 1900, Nyíregyháza 1905, Nagyvárad 1906, Szeged 1908, Nagyszeben 1910, Debrecen és Újvidék 1911, Kassa és Pécs 1913.
Mostani képeslapunkat sajnos olvashatatlan aláírással, „Besten Grüße aus Miskolc” szöveggel küldte valaki bizonyos Konrad Jungnak Mödlingbe, a nagy háború első őszén, 1914 novemberében, amikor a falevelek már bizonyára lehullottak a fákról, de a háború az ígéretekkel ellentétben még egyáltalán nem akart véget érni. A harcok azonban messze távolban folytak, a sok járókelő nem sokat érzékelt az egészből, Miskolcon még béke volt.
Jobbra az a pompás épület, a Weidlich-udvar ma is áll a Széchenyi utcán, igaz, már a kettős kupola nélkül. Nem a két háború rombolta le őket, hanem a Kádár-kori városvezetés a maga puritanizmusnak nevezett ostobaságával, az 1960-as években. A 2011-es felújításkor a visszaépítésükre már nem jutott pénz – egyszer talán erre is sor kerül.
Nagyszeben 1916 | Magyar Krónika
Sorozatunk előző részében a nagyszebeni Mészáros utcán tettünk egy sétát.
