Miként az a Wikipédiáról kiderül, Lőrincz Mártonnak már a gyermekkora sem volt vidám: 1911-ben született Korondon, édesapját hamar elvesztette, miután az első világháború alatt hősi halált halt, így az édesanyja mellett egy erőszakos mostohaapa nevelte fel. Eleinte fizikai munkából élt, tevékenykedett mészárossegédként, majd asztalosinasként, de dolgozott az aragoni gyárban is. A harmincas években egyre erősödött a térségben a kisebbségi elnyomás, ez elől menekülve Budapestre költözött és a Magyar AC birkózója lett, 1934 és 1937 között kötöttfogásban és szabadfogásban tíz alkalommal is tagja volt a magyar válogatottnak. Az 1934. évi stockholmi Európa-bajnokságon megszerezte a a magyar küldöttség egyetlen aranyérmét, 1935-ben sérülten versenyzett, de így második lett az Eb-n. Egy évvel később az 1936-os berlini olimpiára és a kötöttfogású birkózás légsúlycsoportjában olimpiai bajnoki címet nyert. A megmérettetésre Szentesen készült fel és miután a német rendezőktől a bajnokok egy-egy tölgyfacsemetét kaptak, az említett városban ültette azt el, hiszen a szülőhazájába nem térhetett vissza.
1938-ban visszavonult az élsport világától, a második világháború után pedig külföldre disszidált, cirkuszokban birkózóbemutatókat tartott, végül 1948-ban Argentínába költözött, ahol autójavító műhelyt és birkózó iskolát is nyitott. Az édesanyjával és a mostohatestvérével folyamatosan tartotta a kapcsolatot levelezés útján, a soraiból áradt a honvágy, utoljára azonban 1962-ben írt a családtagjainak, az utolsó hét évéről semmit nem tudni, csupán azt, hogy 1969-ben hunyt el Argentínában és ott is temették el.
Weisztől napjainkig – olimpiai birkózósikereink | Magyar Krónika
A birkózás az ókori olimpiai játékokon is a sportágak között szerepelt, számunkra pedig húsz aranyéremmel az egyik legeredményesebb szám. Weisz Richárd volt az első bajnokunk, Kárpáti Károly mindkét fogásnemben indult, és szabadfogásban nyert is. Kozma István volt az egyetlen, aki kétszer is fel tudott állni a dobogó legfelső fokára.
Halála után ötvenöt évvel azonban végre „hazatérhetett”, a Magyar Birkózó Szövetség erkölcsi kötelességének érezte ugyanis, hogy az olimpia bajnok a szülővárosában nyughasson békében és ebben a sportolóra rendkívül büszke korondiak is támogatták őket. Hosszú szervezés és bonyolult procedúra árán, de elindították az exhumálás folyamatát, majd hazaküldték Lőrincz Márton hamvait és október 24-én a szülőhelyén, mások mellett Németh Szilárd MBSZ-elnök, Fodor Tamás, hazánk csíkszeredai főkonzulátusának vezető konzulja vagy olyan világbajnok sportolók, mint Gyurta Dániel, Kiss Balázs, Korpási Bálint és a névrokona, Lőrincz Tamás jelenlétében sor került az újratemetésre ünnepélyes keretek között.
Kiemelt kép: Lőrincz Márton (Forrás: Facebook)
