Mi oly szegények voltunk Cecén, hogy az már szinte tréfa volt…
– írta a Puszták népében Illyés ezt a versbe illő mondatot. A költő gyerekként sokat időzött a kis településen, anyai nagyszülei házában.
Egy puritán parasztcsalád harmadik gyermekeként jött a világra – akkor még Illés Gyulaként – Tolna-megyében, Felsőrácegrespusztán 1902-ben. A Pálfához tartozó apró település adott egy másik írót is a magyar irodalomnak, Lázár Ervint.
Illyésék hamarosan Simontornyára költöztek, a tanulmányait a pusztán elkezdő Illyés ott fejezte be a negyedik osztályt. Egykori iskolája falán ma emléktábla áll. Nem messze van Ozora, ahol nemcsak Ozorai Pipo várát érdemes megnézni, de bemehetünk az Illyés Gyulával foglalkozó kiállításra is. Ozora a huszadik század első felében a környék központja volt, azon belül pedig centrumnak tekintették a Nagyvendéglőt, más néven Nagykocsmát, különösen vásárok idején volt ott nagy a forgalom. A vendéglő Illyés apai nagybátyjáé volt, később a költő nővére, Illés Klára vette át az üzemeltetést.
Ezért nem csak gyerekkori emlékek fűzték Illyést ehhez a vidékhez, időről-időre visszajárt, olyankor letelepedett a Nagyvendéglő valamelyik asztalához, ahol egyébként Petőfi is fellépett vándorszínész korában. A 30-as években Illyés itt írta a Puszták népe és a Petőfiről szóló életrajzi könyvének jelentős részét, és az Ozorai példa című elbeszélő költeményt is.
Kiemelt fotó: Illyés Gyula író, költő Józsefhegyi utca 9. alatti lakásán. Fortepan/Szalay Zoltán
