Édes- vagy savanyú káposztából készül az igazi töltött káposzta? Volt idő, amikor ez a vita országrészek között is lezajlott. 1902-ben jelent meg Emma asszony híres szakácskönyve, és az olvasókat nem az izgatta, vajon ki is Emma asszony (Ignotus Pál rejtőzött a szerzői név mögött), hanem az, hogy lesz a klasszikus egytálétel a legjobb.
Mondhatnánk, hogy ki-ki döntse el a vitát maga, de nem mondjuk! Szögezzük le, hogy savanyú káposztával kell készíteni, és kész. Hasonló eltökéltséggel nyilatkozott a jeles természettudós, Herman Ottó felesége, aki szerint a Kolozsvárról a jelenlegi Magyarország területére átkerült változat meg sem közelíti az igazit. Közre is adott egy receptet, abban kapor, dagadó, fél pohár finom fehér bor és még „besózott bordaszél” is szerepelt. Ennél is gazdagabb receptúrát vázolt fel Déryné, aki egy kolozsvári vendégszereplése után naplójába rögzítette, hogy a töltött káposztába, amivel kínálták sült kappant, libát és hurkát is tettek vendéglátói. Ez már nem is egytálétel, hanem olyan, mintha valaki egy étlap egész oldalát egy ételbe sűrítené.
Ezen a héten már 23-án, szerdán lehet érveket gyűjteni az édes vagy savanyú mellett, ugyanis ötnapos töltött káposzta fesztivált rendeznek Budán. És hogy az élvezet még nagyobb legyen, hozzácsapták a palacsintát is témának, és persze mindkettőből lehet fogyasztani bőven.
Szerdáig még van idő felzárkózni az elméleti tudnivalókból, mert ne feledjük, hogy arról az ételről van szó, amit Jókai, Mikszáth és Krúdy is a magyar ételek rangsorának élére helyezett. (Még mindig a káposztáról van szó, pedig a palacsinta is benne van az első kettőben.) Szabolcsban és Erdély sok részén édeskáposztával rétegezik a húst, Szabolcsban paradicsomot is tesznek bele. Újabb vitafrontot nyithatunk a rántás – nem rántás és a rizs kontra gersli ügyekben, de legjobb, ha mindenki ellátogat a hét második felében a Petőfi híd budai hídfőjéhez, és eldönti, neki hogy ízlik a legjobban.
