Kevesebb mint fél év telt el a premier óta, de már egészen komoly kultusz övezi az elmúlt időszak egyik legkiválóbb hazai animációs filmjét. A Kék Pelikan arról szól, hogyan próbálta beutazni fiatalok sokasága hamisított vonatjegyekkel egész Európát a kilencvenes években. Ahogy kritikánban írtuk: igazi időutazásról van szó. A mozi másfél órára visszarepít minket a rendszerváltás utáni vadkapitalizmusba és az általa okozott kiábrándultságba, ahol sokan különböző tétekben játszva, de ügyeskedéssel próbáltak egyről a kettőre jutni. Mindezt ráadásul nem a magyar művészi alkotásokra jellemző kesergő hangvétellel teszi.
A Kék Pelikan nemcsak a különleges stílusa miatt hibrid mű, a műfaji kísérletezés megjelenik abban is, ahogyan a vígjátéki elemek, az elképesztően humoros párbeszédek egyesülnek a nagy balhéról szóló, úgynevezett heist filmek izgalmával.
„Teljesen be voltam csokizva, amikor hamis vonatjeggyel utaztam külföldön, és jött a kalauz” – Csáki Lászlóval, a Kék Pelikan rendezőjével beszélgettünk | Magyar Krónika
Kevés magyar alkotás válik szinte azonnal kultikussá, Csáki László animációs dokumentumfilmjét, a Kék Pelikant azonban rögtön keblére ölelte a közönség. A kilencvenes években, három, vonatjegyek hamisításával csencselő fiatal srácról szóló produkció a világelső animációs filmfesztivál, a júniusi Annecy versenyprogramjába is bekerült.
„…a mai naptól, 1989. október 23-ától országunk államformája és neve Magyar Köztársaság”
– ezzel a mondattal kezdődik Csáki László első egész estés műve, amelyet most a Köztársaság kikiáltásának 35. évfordulója alkalmából 1989 forintos mozijegyekkel nézhetünk meg Budapesten a Cirko Gejzírben, az Art+ Cinema moziban a rendező bevezetőjével, a Bem Moziban pedig közönségtalálkozó is követi a vetítést.
A film eredeti zenéjét Tövisházi Ambrus és Preiszner Miklós szerezte, nemrég pedig egy videóklip is készült, amely betekintést nyújt a készülő filmzenei albumba egy remix erejéig.
Kiemelt kép: Kék Pelikan (Forrás: JUNO11 Pictures)
