A falu, ahol egy nap 26 óra – „Csokis” Zsuzsiék mesés világot élnek az Őrségben 

Zsuzsáék 2020 nyarán költöztek Érdről Hegyhátszentjakabra. Tizennyolc évig jártak a Vadása-tóhoz nyaralni, a környék iránti szerelem tehát nem öt éve kezdődött. Több településen megnéztek házakat, de végül Hegyhátszentjakab mellett döntöttek. A döntés meghozatalának pillanatától pedig meseszerűen egyenes a történet. 

Engedtek a vidék vonzásának, hívta őket a csend, a béke, a nyugalom. Az, hogy a falut erdő veszi körül, közel a minden évszakban csodálatos és más-más arcát mutató Vadása-tóval. Főleg a nyári szezon után még nyugalmasabb minden, nincs tömeg, a településen nagyjából 250 ember él, és a telkek – ahogy az Őrségben megszokott – nem tapadnak egymáshoz. Ez mind számított.

Új élet a fővárosi agglomeráción túl

Zsuzsa először vendégházaknál dolgozott, főleg takarítást vállalt, majd egy helyi kézműves csokiműhelyben tudott elhelyezkedni. Innen ered, hogy sokan a mai napig „Csokis” Zsuzsinak hívják a faluban. Jelenleg a helyi kisboltban dolgozik. Zsuzsa férje, Zsolti egy futárcégnél tudott elhelyezkedni, ahogy korábban Érden is. Még futárként is más minőségű életet él itt, hiszen nem kell attól tartania, hogy a közterületes megbünteti, amíg kézbesít, a táj pedig gyönyörű, és gyér a forgalom.

Sok vidéken újrakezdő családnak van rossz tapasztalata a befogadással kapcsolatban. Zsuzsáék szerencsések ebből a szempontból is. Úgy érzi, száz százalékig sikerült beilleszkedniük. „Ha megkérdezik tőled, hogy vagy, tényleg érdekli őket a válasz, nem indulnak tovább még a kérdés elhangzása közben” – meséli. Alig van olyan nap, hogy ne hoznának neki a falubeliek a boltba egy szép palántát, vagy virágmagokat, esetleg gombaszezonban egy vacsorára való vargányát.

Amint gyökeret eresztettek, és a falu is megismerte, befogadta őket, Zsuzsáék több álmuk megvalósításába is belekezdtek. Néhány éve nyitották meg szálláshelyüket, a Pitypang Vendégházat, amit egy régi istállóból alakítottak ki. Mindent Zsolti csinált. Pici, hangulatos apartman, a nyugalomra vágyók és a kirándulók kedvence lett, két főnek ideális. Főleg visszatérő vendégkörük van.

A másik álmuk egy kis ajándékbolt volt, amit ötletesen és helytakarékosan a teraszukon alakítottak ki, egy régi, de szépen felújított retró konyhai kredenc felhasználásával. Itt szinte csak saját készítésű kézműves termékeket kínálnak. Zsuzsa régóta varr, elsősorban kékfestő mintás textiltermékeket, amiket most már nemcsak a weben kínál, hanem itt is. Zsolt egyedi faműves ajándéktárgyakat készít, és hobbija, a fotózás legjobban sikerült darabjai is felkerültek kisebb ajándéktárgyakra. A Vadása strandon van egy szerelemfal, így adta magát, hogy ehhez illő szerelemlakatokat is kínáljanak.

 Virágzó vásárok, minőségi idő

Az Őrségben nem nagyon lehet unatkozni, a természet és a helyi épített örökség mindig tartogat felfedeznivalót. Hegyhátszentjakabon és a környékén ősszel és télen talán kisebb a merítés, de nyáron ott a tó a stranddal. 

„Azért ilyenkor sem lehet unatkozni nálunk – mondja Zsuzsa. – A nagyobb fesztiválok, mint a Tökfesztivál, vagy a Fazekas fesztivál már lezajlottak, de a közelünkben több izgalmas kerékpárútvonal és gyalogtúra útvonal is elhalad, egyéb látnivaló is bőven akad.” Ilyen a Rókalyuk tanösvény, Szőcén a Láprét tanösvény, aztán ott az őrimogyorósdi földvár, a pankaszi és viszáki harangláb, a zalalövői tájház és a Salla Múzeum, a nagyrákosi kovácsműhely. Itt mostanában vásárokat is szerveznek, egy másik mesés nevű helyi, „sajtos” Eszti néni szervezésében. Az őszi gombaszezonban a környékbeli erdők is népszerűek, gombászókkal vannak tele. 

A sajtkészítő polgármester, aki észben tartja az összes lakó születésnapját – Baksa Eszternél jártunk | Magyar Krónika

Ha nem narancssárga-fehér furgonjából árulja az őrségi piacokon a sajtot, akkor Nagyrákos életét szervezi. Immár huszonöt éve. Baksa Eszter vallja: „a jó élet azz, hogy együtt van a család, azt végzem, amit örökül kaptam és nem adtam el a szüleim földjét.”

Korábban Zsuzsáék is rendszeresen kijártak vásárokra, akár ősszel és télen is. „Ma már nem nagyon megyünk, időhiány miatt és ezért sem, mert ezekre a vásárokra jóval nagyobb árukészlettel érdemes kitelepülni.” A vásározás mindenesetre virágzik a környéken. Felsőjánosfán minden pénteken kézművesek kínálják portékáikat, a sajttól a zöldségig és a termelői húsárukig sok mindent. Őriszentpéteren szombaton, Szalafőn vasárnaponként van piac. Azok körében, akik nem járnak vásárokra, népszerű szolgáltatás a környéken, hogy a helyi termelők házhoz is szállítanak. „Megtehetem, hogy a kapuban veszem át a legfinomabb tortákat, péksüteményeket” – meséli Zsuzsa.

Hétköznapi dolgok igézete

„Pár napja egy róka kísérget a munkába, a szomszéd telekről jön ki, először megijedtem, aztán megbarátkoztunk. Egészen a boltig kísér” – folytatja Zsuzsa. Dőlnek belőle a hasonló történetek. Lelkesen sorolja a helyi faluszépítő egyesület programjait, amikor együtt virágot ültetnek, vagy csak jól érzik magukat valamelyik ünnepi programon. Úgy beszél a málnaszedésről, vagy arról, amikor átmegy a szomszéd faluba házi tejért, esetleg csak az udvaron szaladgáló tyúkokat, futókacsákat, a kutyát, a macskát nézi, mint más egy imént olvasott hírről. 

Szeret itt élni családjával együtt az Őrségben, egy olyan faluban találta meg a helyét, ahol egy napba akár – úgy érzi – 26 óra is belefér. Amióta itt élnek, az idő is tágasabb, más tartalmat nyert. Pedig látszólag nem történt semmi. Az életük hétköznapi, apró dolgoktól válik teljessé mindennap. 

Negyedéves print magazinunk 107. számának A hely szelleme rovata az Őrségbe kalauzolja el az olvasókat. Olvasson az Őrség történeteiből itt!

Fotók: Vasas család, Földházi Árpád, Máth Kristóf