Mielőtt bekapcsoltam a felvevőt, azt mondta, korábban kevéssé ismerte Szabó Magda életművét. Miért kezdett el foglalkozni vele?
Születése centenáriumán kaptam a feladatot, hogy bemutassam a debreceniségét egy kiállításon. Addig valóban alig ismertem, talán a Régimódi történetet sem olvastam. Azóta mindent bepótoltam, sőt kutatóként időről időre újraolvasom a műveit, mert meggyőződésem, hogy az ember csak akkor tud biztonságosan mozogni a világában, ha újra és újra alámerül a szövegeiben. Szabó Magda azon szerzők közé tartozik, akiknek a teljes életművét kell ismerni ahhoz, hogy bármit érvényesen állítsunk róla.
A Szabó Magda Emlékház is a bőséges tárgyi hagyatékból jött létre?
Igen, és izgalmas dolgokat találtunk a letéti anyagban. Például a Für Eliséből Cili perselybögréjét, amiről nem gondoltam volna, hogy létező tárgy. A regényben Cili ezzel állt a Szent Anna-templom elé az Ave Mariát énekelve. Miközben létrehoztuk az emlékház tereit, elsősorban a Régimódi történet utolsó harmada volt a segítségünkre. A szöveg alapján arra jutottunk, hogy a család hajlékait mindig az édesanya választotta ki, és az volt a legfontosabb szempontja, hogy egy ifjúkori boldogsághelyszín közelében legyen. A három enteriőr kialakításakor megnéztük, melyik ház melyik részletét emlegeti gyakran az írónő. Ilyen volt a Piac utca 39. alatt álló Rickl-ház, annak oroszlános kopogtatója gyakran felbukkan az életműben. Az írónő örököse, Tasi Géza nagyon támogatta az emlékházprojektet. Amikor felkerestük, több kopogtatót is elénk tett. Szabó Magda a régiségboltok, bolhapiacok rajongója volt, több kopogtatót vásárolt, és elképesztő helyekre szerelte fel őket.
Az olvasók zöme tényként kezeli, ami Szabó Magda regényeiben áll. Jablonczay Lenke, Szabó Elek vagy akár ő maga létező személyek, könnyű elhinni, hogy a valóságot írja le róluk. Miközben az irodalmárok úgy fogalmaznak: valóság és fikció határán épít fel egy világot. Lehet tudni, miért tett így?
Jó kérdés…
Vajon ez mennyire etikus?
A regény világában bármi etikus, ami illeszkedik a történetszövésbe. Más kérdés, mennyire lehet valós személyek és események nyomába eredni. Szabó Magda amit csak tudott, feltárt a családjáról, regényeiben sokszor találunk eredeti fotókról készült képleírásokat. Édesapja szenvedélyes fényképész volt, nagyszerű szociofotói maradtak fent, és halála előtt összegyűjtötte, illetve leírta a lányának mindazt, amit a családról tudott. A második világháború idején, amikor a származásnak nagy jelentősége volt, a család összegyűjtötte az anyakönyvi dokumentumokat, Szabó Magda a Régimódi történet megírásakor ezeket is használta, illetve gyűjtött hozzá, és végigjárta az érintett helyszíneket is. Vizsgáltam a regény dokumentációját, és az derült ki, hogy szabadon használta a különböző forrásokat. Átemelt, kiemelt, idézett, és gyakran összevont részleteket. A fotóknál maradva, volt egy kép az édesanyjáról, úgy tizennégy éves kora körül készülhetett, másodmagával táncol rajta, hunyorít. Szabó Magda ebből a szabálytalan vonásból személyiségjegyet formált, kiegészítette egyéb, tényszerűnek tűnő adatokkal, amitől teljesen hihetővé válik a története. Vannak kutatók, akiket az vezérel, hogy kiderítsenek mindent az író magánéletéről, de ez legfeljebb adalék. Érdekel, milyen valóságelemek vannak a könyvben, de abból indulok ki, hogy ha az író felépítette egy boldog család fikcióját, akkor ez az üzenete, és nekünk ezzel kell kezdenünk valamit.
A Für Elise már annyira elrugaszkodott a valóságtól, hogy megjelent benne egy sosem volt testvér, Cili, a trianoni árva.
Ez egy fikciós világ. Valós elemekkel, nagy játékossággal, egy rejtőzködő alkotó által építve. Méghozzá egy nagyon lakható fikciós világ, ez Szabó Magda vonzerejének egyik titka. Volt olyan interjúja is, amelyben úgy beszélt, mintha Cili valóban része lett volna a családjuknak. Az emlékházban egyébként több interjút meg lehet nézni, és bizony előfordult, hogy idősebb látogatók ki-kiszóltak nekünk: „de hát ez nem is igaz”.
Mondhatjuk, hogy idealizált képet rajzol a családjáról? Például Jablonczay Lenkéről, aki olyan, mint egy…
…tündér. Légies, varázsos, elragadó. Én úgy látom, ez a varázsvilág Szabó Magda magánmitológiájának része, és gondja volt rá, hogy idegenek ne láthassanak a buborékba. A valóságban Jablonczay Lenkének azért volt olyan tulajdonsága is, ami tündéreknél ritka: szeretett kártyázni… Maga a kártyaszenvedély Szabó Magda több művében is feltűnik. Maradva a valós elemeknél: Szabó Magda több helyen állítja, hogy az édesanyja meséket írt. Ez tény. Én is láttam és olvastam ezek legépelt verzióit, és bizonyos, hogy ezek a mesék – ahogy állította – ihletői voltak a Sziget-kéknek, a Tündér Lalának és a Bárány Boldizsárnak. Jablonczay Lenke valóban tehetséges, akár művészi pályára is hivatott zongorista volt. Az írónő hagyatékában megmaradt az édesanyja talentumát felismerő Jan Kubelik hegedűművész fényképe, illetve az az emlékérem, amelyről a Régimódiban olvashatunk. Szabó Magda összegyűjtött minden tényanyagot, ám az elemeket a maga rendszere szerint használta fel. Így tett az édesanyja barátnőjének, Bartók Bellának a családi leveleivel is. Bella fontos szereplő a Régimódi történetben, a hozzá kapcsolódó kéziratok között találtam egy ceruzaírásos levélmellékletet, amelyre a figyelmes ifjú lányként azonosítható szerző a joghallgató fiúk udvarlási szokásait jegyezte fel. A tömör, karikatúraszerű ábrázolásból kerekítette ki az írónő az alsószoknyára írt megjegyzés – „Utálom Otth Miklóst!” – történetét.
Gondolom, a regények mellékszereplőinek alakjai körül is van jó néhány megválaszolandó kérdés.
Engem ifjabb Majthényi Béla levelei rendítettek meg a legjobban. Ő Szabó Magda féltestvére volt, az alakja éppen csak feldereng az életműben. Ám a Régimódi történet írása előtt megkérte, írja le mindazt, amire emlékszik, és a férfi meg is tette. A történeteket mindig egy-egy házhoz, egykori otthonaikhoz kötötte, és rendre megjegyezte, hogy nem tér el a tárgytól, mert „a képzelet a te világod”. Ezekből a levelekből tudható, hogy Majthényi Béla második felesége, Jablonczay Lenke nagynénje, Gizella milyen melegszívű ember volt, és milyen jó süteményeket sütött.
Ez a melegszívűség nem derül ki a regényből.
Sehol sem kapjuk a valódit, sehol.
Ki volt Agancsos, a sokszor emlegetett barátnő?
Agancsos a gyerekkori barátnő, Mikes Edit, aki gyógyszerész lett. A névadás történetét Szabó Magda leírja az Ókútban, része volt az ő játékos világuknak. A névadásáról külön és hosszasan lehetne beszélni, például hogy hogyan lett a valós debreceni Kernhofferből a Régimódi történetben szereplő Hoffer József. Szabó Magda egyik interjúban azt állította, hogy mielőtt nekifogott volna egy-egy regénynek, előbb karakterlapokat készített, s amikor már felépítette a figurákat, akkor kezdte el írni a történetet.
Kényes kérdés: a kortársak visszaemlékezéseiben Szabó Magda Szobotka Tiborral kötött házassága kicsit másképp fest, hűtlenségre is vannak utalások. Ehhez képest az olvasó egy „mitológiai szerelem” történetét kapja.
Ezzel a kérdéskörrel nem foglalkoztam behatóan, de az a meglátásom, hogy felépítette a nagy szerelem mítoszát is, mert ebben a világban tudott otthonosan mozogni. Mindamellett nem vonnám kétségbe, hogy szerették és segítették egymást, ennek egyértelmű bizonyítéka, mekkora erőfeszítést tett Szabó Magda a férje életművének rendezéséért Szobotka Tibor halála után; persze ez fakadhat a fikciót hitelesítő szándékból is. A valósághoz közeli álláspont kialakításához számolni kell azzal is, hogy Szobotkát testi és lelki betegségek kínozták, nem lehetett könnyű az életük emiatt sem.
Egy kutatónak is lehet kedvence. Melyik a legkedvesebb Szabó Magda-műve?
Mielőtt édesanyám meghalt, a Sziget-kéket olvasta, ezért ezt említeném először. A másik talán a Pilátus. Előbb-utóbb mindenki eljut oda, hogy a szüleit ápolnia kell, és ezt a regényt olvasva el lehet gondolkodni, hogyan lehet jól szeretni, hogyan lehet elfogadni a másik másságát, egyensúlyt teremteni akkor, amikor már eltávolodtak egymástól. Szeretem a korai munkáit is, a Freskót, a Disznótort. Nehéz választani.
Kiemelt fotó: Fortepan
