Idén emlékezünk a Szociális Testvérek Társaságát megalapító Slachta Margit születésének 140. és halálának 50. évfordulójára. Szeptember 18-án a Barankovics István Alapítvány és a Szociális Testvérek Társasága immár harmadik alkalommal szervezte meg a Slachta Margit emlékét ápoló rendezvényét Budapesten, a Párbeszéd Házában – olvasható a Magyar Kurír oldalán.
Ahol az élet van | Magyar Krónika
Zics Ildikó szociális testvér, hivatásgondozó arra biztatja a szerzetesjelölteket, hogy bátran nézzenek szembe azzal, ami bennük van: a vágyakkal, a félelmekkel és a nehézségekkel. „Lemondásból nincs hivatás” – mondja derűsen.
Az eseményen mutatták be az Időablakok – Válogatás a szociális testvérek második világháborús feljegyzéseiből, dokumentumaiból című kötetet is. Petrás Éva, a kiadvány szerkesztője hangsúlyozta: a Pápai Államtitkárság Történeti Levéltára és a Szociális Testvérek Társasága Irattára gyűjteményéből elsőként jelennek meg nyomtatásban olyan írásos történeti források, amelyek ablakot nyitnak múltunk egyik legdrámaibb időszakára, a II. világháború utolsó éveire.
Kassai úrilány volt, keresztény feminista lett – Slachta Margit, az első női országgyűlési képviselő | Magyar Krónika
140 éve született Slachta Margit, aki a két világháború közti nyomort nem jótékonysággal enyhíteni, hanem megszüntetni akarta. Több mint ezer embert mentett a vészkorszakban, majd meggyűlt a baja a kommunistákkal. Emigrációban halt meg.
A köynv révén bepillantást nyerhetünk Slachta Margit szlovákiai zsidók megmentése érdekében végzett római missziójába. Emellett a társaság számos tagjának megéléstörténete segít a szociális testvérek – Slachta Margit kifejezésével élve „alkutlan” – munkájának, katolikus keresztény helytállásának megismeréséhez.
Az Időablakok című kötet célja, hogy ablakot nyisson a múltra, a II. világháború utolsó éveire. A kötetben megjelenő levelek, krónikák, visszaemlékezések, tanúságtételek és beszámolók a szemtanúk hitelességével villantják fel és teszik átélhetővé a nyolcvan évvel ezelőtti, 1943-tól 1945 végéig zajló eseményeket. Egyes menekítettek köszönőlevele pedig arról tanúskodik, hogy a háború emlékei, sebei évtizedekkel később is elevenen éltek az érintettekben – írj a Magyar Kurír.
Nyitókép: Nemzeti Filmintézet
