A Fordított tárgyak című időszaki kiállítás november 24-ig várja a látogatókat a Ludwig Múzeumban, a tárlat több mint 300 műtárgyon keresztül mutatja be a hagyományos kézművesség a kortárs képzőművészetben betöltött szerepét. A kiállítás néprajzi és iparművészeti kontextusban is elhelyezi a tárgyakat, lehetőséget teremtve a különböző nézőpontok párhuzamos vizsgálatára.

Készman József, a Ludwig Múzeum főosztályvezetője hangsúlyozta, a kiállítás célja a kézművesség kortárs művészetben betöltött szerepének feltérképezése, valamint az ipari dizájn és a hagyományos kézműves technikák közötti ellentét felfedése.

A kiállítás kiindulópontja Fejős Zoltán Tárgyfordítások című tanulmánykötete, mely a kurátor, Tímár Katalin elmondása szerint inspirációt adott a tematika kidolgozásához. A kiállítás címe tisztelgés a magyar etnográfus előtt, és a különböző tudományterületek közötti kölcsönhatásra is utal.

A kiállítás különböző terei izgalmas és egyedi installációkat vonultatnak fel. A bejáratnál Thiesz Angéla és a Retextil Alapítvány műhelyének interaktív installációja fogadja a látogatókat, amely dekorációs elemként és játszótérként is szolgál. Az ipari dizájn és a kézművesség közötti ellentétre reflektál Matthias Megyeri installációja, amelyben képregényfigurák jelennek meg dekoratív elemként, szimbolizálva a kortárs kultúra emblematikus alakjait.

Az élményszerűség témája is központi szerepet kap Puklus Péter munkájában, aki gyerekkori élményét egy tuftingtechnikával (speciális textilszövési technika) készült szőnyegen ábrázolja. Selma Selman bosnyák származású roma művész talált fémtárgyakra festi alkotásait, amelyek közül a kiállításon egy női alak látható egy kádban. Gróf Ferenc és Gyenes Zsófia szintén tuftingtechnikával készült alkotásai a szocialista időszakból származó művészeti intézmények logóit ábrázolják, megidézve a múlt iparművészeti hagyományait.

A művészet és a dizájn közötti kapcsolatot Katarina Šević szerb művész installációja vizsgálja, amely a szép tárgyak funkcióját és társadalmi vonatkozásait kutatja. Ezzel párhuzamosan Kokesch Ádám munkái a funkció és a forma közötti harmóniára és ellentétre hívják fel a figyelmet.

A kiállítás a hagyományos kézművesség és a kortárs művészet közötti határvonalak elmosását célozza meg, olyan műveket bemutatva, amelyek új jelentést kapnak a kortárs művészeti térben.

Láthatók többek között Harsány Patrícia átalakított hétköznapi tárgyakból készült ékszerei, Roskó Gábor kerámiainstallációja és Selma Selman fémre festett alkotásai, köztük egy autó motorházteteje.

A női szerepek témáját vizsgálja Gyenes Zsófia egyik szőnyege, amely a női munkaerő jövedelmi statisztikáit használja díszítőelemként. Julie Béna szürreális falrajzai szintén a női munka kérdéséhez kapcsolódnak, Szabó Eszter Ágnes falvédői pedig Daniel Spoerri svájci művész étkezés utáni helyzeteket megörökítő alkotásaival állnak párhuzamban. A tárlaton Tarr Hajnalka kerámiái mellett Rosemarie Trockel holland fali csempékre épülő alkotásai is szerepelnek.

A kiállítás november 24-ig látogatható.