Sűrű évtized volt a kilencvenes évek, mely a közmegegyezés szerint 1989-ben köszöntött ránk, majd a New York-i ikertornyok összeomlásával, 2001. szeptember 11-én ért véget egyetlen nap leforgása alatt. A kommunizmus bukása és a vasfüggöny leomlása euforikus hangulatban, elképesztő szellemi energiákat felszabadítva érte régiónkat, benne Magyarországot is. Bár a szabadság levegőjével Kelet-Közép-Európára szabaduló vadkapitalizmus és az új politikai formációk gyakorta iszapbirkózásba hajló csatározásai hamar elhozták a társadalom körében a kiábrándultságot, a hazai művészeti élet talán soha nem látott pezsgésnek indult, s ez a lendület végig kitartott az évtized során.
A Magyar Nemzeti Galéria TechnoCool című tárlata – melynek kurátorai Harangozó Katalin, Major Sára, Petrányi Zsolt, Tarr Linda Alexandra – arra tesz kísérletet, hogy ezt a ma már lassanként a félmúltba olvadó időszakot, vele a kilencvenes években megjelenő fiatal képzőművész-nemzedéket és annak gondolkodásmódját megismertesse a látogatókkal. A kiállítás tematikus szekciói – Előzmények, Szöveg/Jel/Jelentés, Ökofuturizmus, Test/Identitás; Pop/Remix, Valóság/Illúzió – mutatják be az évtized művészeti áramlatainak heterogenitását, amit alapvetően befolyásolt az újfajta zenei kultúrák térnyerése a rövid életű Nap-Nap fesztiváltól a legendás frankhegyi technópartikig.
De meghatározó volt az a vizuális kultúra is, amit a számítógépes grafika, majd az internet, mint új kommunikációs eszköz széles körű elterjedése hozott magával. Az új tendenciák mellett számos alkotói megközelítés természetesen nem volt előzmények nélküli, hiszen a Kádár-korszak második nyilvánossága, az évtizedekig a tiltott és a tűrt kategóriába sorolt képzőművészek egy része a rendszerváltozás éveiben oktató lett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, vagy immár reprezentatív kiállítóterekben mutatkozhatott be munkáival.
A kiállítás mintegy félszáz alkotó százötven munkája, a legkülönfélébb műfaji területek és médiumok – köztük a festészet és az objekt, a computer art, a fotó, a print és a videóművészet – segítségével eleveníti fel a korszakot, de a nemzetközi kontextus sem marad el. A kilencvenes években itthon is nagy hatást gyakorló alkotók közül például Cindy Sherman, Andreas Gursky, vagy az akkoriban éppen Budapesten forgató Matthew Barney egy-egy munkáját is láthatja a közönség.
Bár e sorok írója akkoriban művészeti középiskolásként eleinte a partvonalról, majd művészeti egyetemi hallgatóként már szakmailag is egyre aktívabban kísérte végig az évtizedet, a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása így is izgalmas összegzést és széles rálátást kínál fel. Arról az évtizedről beszélünk, ami nemcsak az akkor már aktív generációk számára, de a mai húszas-harmincas korosztály körében is hivatkozási pontnak számít, amihez a tárlat hatékony értelmezési keretet kínál.
TechnoCool – Új irányok a kilencvenes évek magyar képzőművészetében (1989–2001). A kiállítás február 11-éig látogatható a Magyar Nemzeti Galériában.
