Nyissunk méhecskehotelt!
Orbán Zoltán környezetpedagógusként arra törekszik, hogy érdekessé, élményszerűvé tegye a témáit, így például a magányos méhek, a beporzók védelmét, ami szívügye.
Várni a tavaszt, figyelni a kopasz fákat, hogy az ágak végén fölbukkan-e egy kicsi zöld szín. Messziről ilyenkor olyanok a fák, mintha zöld fátyol terülne rájuk, a rügyeket külön-külön kivenni nem lehet, de a zöld szín már ott lebeg az ágak között. Aztán ha teljes pompájában kibomlott a tavasz, annyi időt tölteni a szabadban, amennyit csak lehet. Benne élni a természetben, figyelni minden apró rezdülését, csodálni az élőlényeket, a természetnek részesévé válni, eggyé válni vele.
Szöveg: Bencsik Gábor
Fotó: Muray Gábor
Orbán Zoltán környezetpedagógusként arra törekszik, hogy érdekessé, élményszerűvé tegye a témáit, így például a magányos méhek, a beporzók védelmét, ami szívügye.
„Minden mélységét és magasságát megtapasztaltam, és hiszem, így tudok önazonos lenni, hiteles maradni” – tekint vissza Paár Julianna a nyolc év óta bejárt útra, amely zeneterapeutává és szülővé érlelte.
A Gál Judit által kidolgozott rousseau-i természetelvű nevelési program szerint működő ovikban a gyerekek alapfelszereléséhez tartozik a gumicsizma, az esőkabát és a bogárnéző.
„Valódi kapcsolatba kerültünk a vendégeinkkel, és megerősítés volt, hogy egyre többen jöttek” – Pentz Csaba és Manka hűvösvölgyi Kifli és Kocsmáját törzsvendégek szeretete övezi.
Mintha az ember és természet harmonikus egysége megbomlott volna. Eddig éltük a természetet, mostantól óvjuk, növekvő szorongással, hogy mégis elpusztul a kezünk között?
Hámori Máté karmester következetesen és eltántoríthatatlanul hisz benne, hogy a zene mint közösségi élmény mindenki számára megérthető, átérezhető.