Építészeti mesemondó – így aposztrofálja magát a mátyásföldi Zubreczki Dávid. Az „Urbanista” kezdetben blogjával, manapság pedig többek között sétáival és könyveivel hirdeti, hogy az épületek olyan történeteket rejtenek, amelyeket érdemes meghallani, az építészetről viszont nem érdemes hallgatni.

„Az első istentiszteleten, amelyet Bíró Ferenc tartott Mátyásföldön, öten voltak templomban. Az első karácsonykor, néhány hónappal később, huszonöten. Ma kétszázötvenen járnak vasárnaponként a Baross utcai istentiszteletekre. Bíró Ferenc és Botond mátyásföldi lelkészek vendégei voltunk.”

Viszonylag kevés esély van rá, hogy a Budapestre tévedő egyszeri turista éppen a mátyásföldi Erzsébetligetbe tervezze napi városnéző sétáját. Pedig ha megtenné, biztosan leesne az álla, itt működik ugyanis Európa, ha nem a világ legkülönlegesebb vívóterme.

Végtaghiánnyal született, ám a személyiségéből sugárzó természetesség és energia miatt ez először szinte fel sem tűnik. Csesznegi-Fényes Zsuzsanna egykori paraúszó ma szülőként és A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány egyik vezetőjeként fiatalok tucatjainak mutat példát.

A vándorcirkuszos gyermekévek után a sokak által elképzelhetetlen nyugati aranykorban találta magát, ahonnan mégis hazavágyott. Megismételhetetlen pillanatokról, küzdelmekről, André Kertész képekről és a cirkusz változásáról beszélgettünk Zsilák Györggyel.

Mátyásföld nevét valószínűleg kevesen ismerik a világon, de az itt fejlesztett gyártmányok Madagaszkártól Kanadáig, Hawaiitól Kínáig emberek millióit szállították. Kilátogattunk az egyik volt Ikarus-telepre nosztalgiázni és megnézni, hogy áll most a magyar városibusz-gyártás.