
Lakótér jelentéssel
Az otthon életmentő lehet, amikor minden biztosnak hitt maga lesz a bizonytalanság, amikor reng a talaj a lábunk alatt, amikor nem marad más terünk.
Szöveg: Weisz Teodóra
Fotó: Muray Gábor
Egy megszokottá vagy meghitté ismerősödő lakótér. Egy elhagyhatatlan földdarab. Egy választott szellemi közeg belátott tágassága. Miközben a holt anyag az erőfeszítésektől átlelkesül, és az ember világi otthonokra talál, az égihez is közelebb ér.

Az otthon életmentő lehet, amikor minden biztosnak hitt maga lesz a bizonytalanság, amikor reng a talaj a lábunk alatt, amikor nem marad más terünk.

Nekem Gyergyószentmiklós a világ közepe, én már itt vagyok újra itthon. Az erős honvágy mindig visszahúzott, ezért körülbelül tíz éve véglegesen hazaköltöztem.

Az otthon az a világ, ahol a szeretteimmel együtt biztonságban érzem magam, és ezt nem csak a szűkebb környezetre értem. Beletartoznak az emberek, a szokások, a nyelv, a gyökerek: mindez sokrétű, bonyolult szövetét adja az otthon fogalmának.

Félelmeinket uralva vágyjunk, kérjünk, keressünk, találjunk, készítsünk, építsünk, teremtsünk, de ne túrjunk, feszítsünk, romboljunk… otthont.

Hány ezer sors emlékét őrzi a hatalmas budapesti épület négyszázötven szobája ott a Dózsa György úton, a Váci út közelében? Hiszen már több mint százéves, és eredetileg is arra a célra készült, hogy az otthontalanok átmeneti otthona legyen.

A változás az egyházban sem a hagyományok elvetésével és a régi struktúrák lebontásával kezdődik.