
Előbújik az özvegyi imázs mögül a valódi Szendrey Júlia?
Gyimesi Emese irodalomtörténész Szendrey Júliáról szóló új könyvében a női szerepekkel kapcsolatos 19. századi közbeszédről is pontos képet kapunk.

Gyimesi Emese irodalomtörténész Szendrey Júliáról szóló új könyvében a női szerepekkel kapcsolatos 19. századi közbeszédről is pontos képet kapunk.

A Dienes Valéria által elindított műfaj egyszerre jelent mozdulatművészetet és egy sajátos filozófiai szemléletet. Az orkesztika örökségét ápoló és gazdagító Magyar Mozdulatművészeti Társulat igazgatójával, Pálosi Istvánnal beszélgettünk.

Búza Barna szobrászművészt hallgatni olyan volt, mint részt venni egy időutazáson a huszadik század történelmében, s közben végigszurkolni egy tehetséges fiatal művész álmodozásait, első sikereit, útkeresését, aztán a teljes kilátástalanságot és az újrakezdést.

Az idő végtelenjéből kivételesen hosszú darab jutott osztályrészül Búza Barnának, másfél hónap híján teljes évszázad, a dualizmus korától bőven az új évezredig.

Az apró, de annál jelentékenyebb grafikai kollekció: a Makarius-mappa évtizedekig bolyongott a világban, végül a Fővárosi Képtár gyűjteményében lelt végleges otthonra

Gergely Ágnes Mozdonygyári éjszakák kötetében felidézett hétköznapi „metszetek” mögött cselesen kirajzolódik a nagyobb kép: a huszadik századi magyar történelem sorsfordító korszakaiba láthatunk bele egy-egy igen jellemző történetmorzsa segítségével.

A természetlíra kortárs vonulatának egyik eredője Győrffy Ákos költészete, új kötete első olvasásra azonban eltávolodni látszik az egyértelmű tájlírai fókusztól, olyan elemeket hozva be a versbeszédbe, mint a hiány szülte trauma vagy a gyász.

Gergely Ágnes költő, író, műfordító nemrég megjelent új, Mozdonygyári éjszakák című prózakötetének fő motívuma az emlékezés, a hétköznapi pillanatok régi-új metszetei kifogyhatatlan derűvel rajzolnak ki egy keserédes sorsot.

Száz éve született Pilinszky János. Az életművét formáló filozófiai-irodalmi hatásokról és a „kegyelmi” egzisztencializmusról Mártonffy Marcell irodalomtörténész-teológussal beszélgettünk.

Száz éve született az egyik legjelentősebb és világszerte ismert, Magyar Örökség- és Liszt Ferenc-díjas zenei előadóművész, Cziffra György.

Orosz István különböző művészettörténeti korszakokból építkező, összetéveszthetetlen stílusa évtizedek óta meghatározza a magyar grafikát, mellette tanulmányokat, verseket, prózát ír, animációs kisfilmeket rendez.

Egy fiatal srác fél évszázadig asztalfiókban lappangó negatívjai meghökkentő fénytörésben láttatják a hetvenes évek Budapestjét.

Kondor Vilmos idén megjelent krimijében az izgalmas történet mellett viszonylag pontos képet kapunk a rendszerváltozás éveinek közhangulatáról.

Tóbiás Krisztián költő új kötete nem gyerekirodalmi alkotás, nem varázslatos utazásra hív, hanem a háború hétköznapjaiból a képzelet segítségével való kiszakadásra.

Zenei információs központként indult a Budapest Music Center, koncerthelyszínként és lemezkiadóként azonban ma már ismertebb a Mátyás utcai intézmény. Gőz László ma arról álmodik, hogy operaelőadások megtartására alkalmas térrel bővíti a világszerte jegyzett központot.

Halála után mutatják be Jankovics Marcell utolsó alkotását, Arany János elbeszélő költeményének rajzfilmfeldolgozását. Az életmű záróköve a helyére került.

„Nem akarom megfejteni, miként kell egy jó dalt megírni, automatikussá válna, és nem lenne ilyen izgalmas az egész” – mondja Kátai Tamás, akinek Thy Catafalque nevű, stílusilag nehezen besorolható projektjét egyre többen fedezik fel.

Kissé abszurd, de a fényreklámok tömeges budapesti elterjedését egy 1970-ben kelt pártkongresszusi határozat tette lehetővé.