Közös játékra hívunk!
Fabók Mariann bábművész a népi forrásanyagokon alapuló bábművészet varázsáról, a közönséggel való játék csodájáról és a közös teremtés lehetőségéről
Kezdetben, mondjuk kisóvodásként a beöltözés az álarcosbálra merő izgalom. Abban a pár órában hercegnők és lovagok vagyunk, bármi megtörténhet. A szép jelmez aztán megy a szekrénybe, de a játékból visszamarad az öröm elvehetetlen emléke. Később magunkra öltjük szerepeinket, mindennap muszáj beöltözni, tanítót, színészt, asztalost játszunk komolyan, és persze apát és anyát. Persze jó, ha az álarc nem lötyög, és nem is szorít: az arcunkká válik. Ha pedig a maszkok olykor lekerülhetnek, felébred bennünk a játékra és örömre kész gyerek.
Szöveg: Weisz Teodóra
Fotó: Fortepan / G K
Fabók Mariann bábművész a népi forrásanyagokon alapuló bábművészet varázsáról, a közönséggel való játék csodájáról és a közös teremtés lehetőségéről
A játékkészítő-mesemondó Csíki Lóránt hangsúlyozza: nem érdemes, de nem is kell elzárni a kicsiket a digitális szórakozástól, jó módszerrel úgy is fogékonnyá lehet tenni őket a tárgyi játékok, az alkotás és a videó nélküli mese iránt.
Varga Norbert gyógytornász mindennapjait átszövi a játék, alkotó- és munkatársával együtt a Mocorgó bábos-mesés mozgásfejlesztő programjukkal járják az óvodákat.
A Nemzetközi Teqballszövetség elnöki főtanácsadója, Bor Máté Tamás szerint a száz százalékban magyar fejlesztésű teqball a világ leggyorsabban fejlődő sportágaként hamarosan hivatalos olimpiai versenyszám lehet.
Mindig kell egy csapat, mert anélkül semmit nem ér az egész élet: az első, a kisgyermekkoré, a legfontosabb, a családé, és a legnagyobb, amelybe beleszületünk, a nemzeté.