Amikor megindult a víztároló építése 1974-ben, nem volt előképe: ilyen méretű medencével ugyanis nemhogy az országban, még a világban sem nagyon próbálkoztak korábban. A víztározó helyének kijelölését is hosszas mérlegelés előzte meg. Azért esett végül a választás a Gellért-hegyre, mert az ellátott terület központjában áll.

Kérdés volt az is, hogy mekkora legyen a víztározó. Ezt végül a terület adottságai határozták meg: a Gellért-hegyen ugyanis „csak” nyolcvanezer köbméteres víztározóra volt hely. És hogy mire elég ez az egyébként óriási vízmennyiség? Arra, hogy Budapest napi vízigényének bő tizenhat százalékát kielégítsék vele. A főváros ugyanis mindennap négyszázötvenezer köbméter vizet használ el.

Praktikussági okok miatt két negyvenezer köbméteres tároló kialakítása mellett döntöttek, így ha az egyik medencét javítják vagy tisztítják, a másik zavartalanul működhet tovább. Ha tele vannak, nyolc méter magasan áll bennük a víz, és mindkét medencében százhat karcsú, megkövült fára emlékeztető betonoszlop tartja a födémet. A medencék zongora alakja nem a tervezői önmegvalósítás látványos megnyilvánulása: ez a forma az, amiben a leghatékonyabban tudják úgy tárolni és áramoltatni a vizet, hogy mindig friss maradjon.