Hatalmas oszlopok, sejtelmes fények, atombunkereket idéző betonfalak. A március 22-ei víz világnapja alkalomból bepillantottunk a Gellért-hegyi Gruber József-víztároló különleges világába.
Amikor megindult a víztároló építése 1974-ben, nem volt előképe: ilyen méretű medencével ugyanis nemhogy az országban, még a világban sem nagyon próbálkoztak korábban. A víztározó helyének kijelölését is hosszas mérlegelés előzte meg. Azért esett végül a választás a Gellért-hegyre, mert az ellátott terület központjában áll.
Kérdés volt az is, hogy mekkora legyen a víztározó. Ezt végül a terület adottságai határozták meg: a Gellért-hegyen ugyanis „csak” nyolcvanezer köbméteres víztározóra volt hely. És hogy mire elég ez az egyébként óriási vízmennyiség? Arra, hogy Budapest napi vízigényének bő tizenhat százalékát kielégítsék vele. A főváros ugyanis mindennap négyszázötvenezer köbméter vizet használ el.
Praktikussági okok miatt két negyvenezer köbméteres tároló kialakítása mellett döntöttek, így ha az egyik medencét javítják vagy tisztítják, a másik zavartalanul működhet tovább. Ha tele vannak, nyolc méter magasan áll bennük a víz, és mindkét medencében százhat karcsú, megkövült fára emlékeztető betonoszlop tartja a födémet. A medencék zongora alakja nem a tervezői önmegvalósítás látványos megnyilvánulása: ez a forma az, amiben a leghatékonyabban tudják úgy tárolni és áramoltatni a vizet, hogy mindig friss maradjon.
A humor, ha nem is sík-, inkább kissé domború, ahogy mondani szokás, „görbe” tükörként mutatja meg, hogyan látjuk egymást és önmagunkat. Társadalmi korkép és kórkép. A téma különböző értelmezéseiről, a humor történetéről Nemesi Attila László egyetemi docenssel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánhelyettesével, a Magyar Nyelvészeti Tanszék vezetőjével beszélgettünk.
A Budapesti Történeti Múzeum új kiállítása nem csupán azt mutatja be, hogyan járultak hozzá a magyarok az űrkorszak tudományos-technikai sikereihez, de azt a futurista-utópikus távlatot is megnyitja előttünk, amely a nyugati és keleti blokkban egyaránt megmozgatta az emberek képzeletét.
Parlament, Zeneakadémia, a marosvásárhelyi városháza és a Kultúrpalota, a szabadkai városháza, a Gresham-palota, Széchenyi fürdő. Templomok, paloták, magánvillák sokasága őrzi Róth Miksa üvegalkotásait, akinek egykori otthona emlékházként várja a látogatókat.
Az amerikai magyarság története nem lezárt fejezet, hanem folyamatos változás és alakulás, amelyben az asszimiláció elkerülhetetlen, de lassítható – vallja Antal-Ferencz Ildikó újságíró, aki több mint százhúsz életútinterjút és közel száz riportot készített a tengerentúlon. Magyarnak lenni Amerikában könyvsorozatából készült válogatáskötetéről beszélgettünk a szerzővel.
