A rendező korábban olyan elképesztő dokumentumfilmekkel örökítette meg hazánk természeti kincseit, mint a Vad Magyarország – A vizek birodalma vagy a Vadlovak: Hortobágyi mese, Török Zoltán azonban ezúttal második otthonát vette célba, ugyanis évek óta Svédországban él párjával, két lányával és a kutyájával, sokszor járnak túrázni, amelyek során megfigyelik az átalakulóban lévő vadon állatvilágát, miközben a tengertől a gleccserekig menetelnek. A most bemutatott új alkotása során, ha virtuálisan is, de csatlakozhatunk hozzájuk, a lenyűgöző felvételek mellett azonban szomorú tényekkel is szembesülhetünk.
Miként ugyanis egy friss interjúnkban a rendező elmondta, soha nem szerette túlságosan a BBC természetfilmjeit, mert úgy tűnik belőlük, mintha tökéletes bolygón élnénk, holott gyakorlatilag múzeumokban forgatnak, azon kevés helyen, ahol még létezik igazi természet.
Bár azt hihetnénk, hogy egy egy jóléti társadalomban már jobban vigyáznak a környezetre, ez egyáltalán nincs így. Miként fogalmazott:
„Az ott folyó erdőrablás felér az amazóniaival. Az ötvenes évek óta eltűnt az ősi, viszonylag érintetlen erdők háromnegyede, a lappok a fákhoz kötözik magukat. Svédországban ölik meg Európában a legtöbb medvét, trófeavadászat van hiúzra, ölik a farkasokat, óriási bányákat nyitnak. De ezekről híreket csak a közösségi médiában találni.”
Éppen ezért az új, svéd-magyar koprodukcióban készült filmet is csak azzal a feltétellel vállalta, ha az igazságot mutathatja meg, például azt, hogy a sarki róka már rég kihalt volna, ha az ember nem etetné kutyatáppal.
A Változó vadon: Az én Északom november 14-étől már látható a magyar mozikban.
Kiemelt kép: Változó vadon: Az én Északom (Forrás: Mozinet)
