170 évvel ezelőtt, 1855. április 28-án halt meg Magyarszőgyénben Pató (Pathó) Pál magyar alszolgabíró, községi jegyző. Feltehetően ő ihlette meg Petőfi Sándort, aki verset is írt róla, vagy inkább arról, amit számára megtestesített.
Kevesen tudják, de a valóságban is létezett a Petőfi Sándor 1847-es költeményében megjelenő Pató Pál úr, akinek személyében a semmittevő köznemességet állította pellengérre a költő. A valódi Pató Pál Muzslán látta meg a napvilágot 1795-ben, ahol egyébként ma is létező név a Pathó. Apja Pathó János, anyja pedig Németh Borbála volt. Első gyermeküket Ignácnak hívták, második gyermeküket pedig Pathó Péter Pál néven anyakönyveztették.
Gyerek- és fiatal koráról nem sokat tudunk. Felnőttként kétszer házasodott, első felesége Menyhárt Terézia volt, akit 1818-ban vett el, majd annak halála után 1843-ban lépett házasságra Wargha Erzsébettel.
Állítólag 1846-ban találkoztak Petőfivel, a költő barátjának, Várady Antalnak a lakodalmán Esztergomban. A szóbeszéd szerint az eseményen Pató Pál vidám történeteket mesélt, ezekben pedig gyakran esett szó a nyugodt, kényelemszerető kisnemesi életformáról. Az is lehetséges, hogy ekkor hangzott el a már-már közmondássá váló mondat: „Ej, ráérünk arra még!”
Hogy mennyire volt lusta vagy teszetosza Pató Pál, azt nem tudhatjuk. Mindenesetre 1848-ban ő szervezte meg a szőnyi nemzetőrséget a forradalom idején, de állítólag a szabadságharc bukása után hamar visszatalált hivatalába.
Pató Pál 1855. április 28-án hunyt el Magyarszőgyénben tüdőelégtelenségben.
Nyitókép: Pató Pál arcképe, rajzolta Ponori Thewrewk Ádám Ajtony / Wikipedia
