A második világháborút követően világszerte megnövekedett a kereslet az olcsó kisautók iránt. A Trabantot, az egykori szocialista országok legendás autóját 1957-ben mutatták be. Jellegzetssége többek között, hogy részben technológiai, részben gazdasági okokból karosszériáját egy új műanyagból, az ún. duroplastból készítették, amely többrétegű, műgyantával megerősített fonalhulladékokból készült. A kétütemű motoros kisautó státuszszimbólumnak számított, a „gazdagodást” jelképezte – olvasható a Közlekedési Múzeum közösségi oldalán.
A bejegyzésből kiderül, hogy az új autó megvásárlására olykor egy évtizedet is kellett várni. 1963-ban a karosszéria – a kor divatja szerinti – erősen lekerekített alakját, szögletes, „divatos” formára alakították, a motor hengerűrtartalmát 600 cm3-re, teljesítményét 26 lóerőre, végsebességét közel 110 km/h-ra növelték, így született meg a 601-es típus, amelyet a leghosszabb ideig és legnagyobb darabszámban gyártottak – írják.
A 100 ezredik Trabantot 1975. június 11-én Vidits Béla, az egykori IKARUS gyár dolgozója vette át a Merkur Autókereskedelmi Vállalat 2. számú telepén Csepelen. Az autó egy 601-es deLuxe kivitel volt, az UZ 02-77 forgalmi rendszámot viselte.
Az átadásról készült képeket itt találja.
A Trabant egy korszakot meghatározó szimbólum lett. A Fortepan fotógyyűjteményének segítségével igyekeztünk feleleveníteni az autóhoz kapcsolódó életérzést.
Nyitókép: Közlekedési Múzeum
