Szöveg: Demeter Anna
Fotó: Muray Gábor
A könyvnek van jövője. Talán egyre kevesebb ilyen jóslatot hallunk, ha az olvasás sorsa kerül szóba, ám a soproni Cédrus Könyvkereskedés és Antikvárium vezetői hisznek a szakmájukban. Állításuk alátámasztására pedig elegendő csupán ellátogatni a Bünker közben lévő üzletükbe.
Ha a tábla nem jelezné, hogy jó helyen járunk, egy családias kávézó kedves kerthelyiségének gondolnánk a Cédrus Könyvkereskedés és Antikvárium bejárata előtti teret. Az ajtót körbefutó szőlőindák előtt hívogató kis asztalok és székek állnak. Mellettük egy ládikában könyvek sorakoznak, de továbbra sem könyvesboltra asszociálunk. Sőt, belépve sem üzletben érezzük magunkat. Az egymás hegyén-hátán fekvő könyvek halmazában először nem könnyű bármiféle rendszert felfedezni, de a szűk kis folyosók rögtön bolyongásra, felfedezésre ösztönzik a betérőt. A magas könyvoszlopok között mindenki elvarázsolódik egy kicsit.
„Én soha semmi mást nem csináltam, csak könyvvel foglalkoztam” – lép mellénk mosolyogva Tisza Zsuzsa, a hely alapítója, mikor érzékeli a Cédrus ránk gyakorolt hatásátt. 1969 óta dolgozik a szakmában, a könyvterjesztés pedig azóta a kisujjában van. Bár nem Sopronban született, itt nőtt fel, ezer szállal kötődik a városhoz. Nem tudná maga mögött hagyni a jellegzetes házakat, átjárókat, erdőrészeket, legkevésbé pedig a hivatását. Utóbbit egyébként egy érettségi utáni, bridzspartikkal teli időszaknak köszönheti. „Egy kedves házbeli néni, aki könyvesboltban dolgozott, meghívott, hogy játsszak vele és a baráti körével. Miután náluk a boltban megüresedett egy hely, felajánlották, hogy dolgozzam ott. Hihetetlen büszkeséggel töltött el, hogy ilyen fiatalon bekerültem ebbe a közegbe. Ráadásul remek első főnököm volt: Tárnok Pali bácsi, igazi úriember, régi soproni famíliából, akit régről ismertem, ez megteremtette a családias hangulatot.”
Zsuzsa diákévei alatt még magas színvonalon oktatták a könyvesszakmát, így mire kikerült az iskolából, egészen a szakterület hatása alá került. Már elképzelni sem tudta, hogy ne ezzel foglalkozzon. Először könyvterjesztő vállalatoknál helyezkedett el, majd kollégái segítségével megnyithatta saját üzletét. A vállalkozás újabb és újabb boltokkal bővült, ám a nagy könyvhálózatok térnyerésével végül a Bünker közi kuckó vált a Cédrus végleges otthonává. Harmincéves múltjából húsz már ide kötődik.
A Cédrus történetének azonban nem Zsuzsa az egyetlen szereplője. Jó pár éve mellette van Molnár Tímea, a bolt ügyvezetője, akire a hely megálmodója jó szívvel bízza annak jövőjét. Nem csoda, hiszen Tímea gyerekkora óta a bolt rendszeres vásárlója. „Akkoriban még a Színház utcában működött egy pici üzletük, ami iskolába menet épp útba esett nekem. Érdekes, hogyan nő bele észrevétlenül az ember ilyen dolgokba.” Noha nem tervezte, hogy itt fog dolgozni, elárulja, gyermekkori álmai között egy könyvesbolt nyitása is szerepelt, méghozzá abban a várkerületi házban, ahol Zrínyi Miklós is megszállt egyszer. „De jó, hogy másképp alakult” – teszi hozzá, majd a kettejük közötti dinamikára terelődik a szó. „Ha beérkezik egy anyag, mindketten külön-külön átnézzük, mert eltérő szemmel válogatunk belőle. Ez izgalmas játék – mondja Zsuzsa. – Nem mindig egyezik az ízlésünk, de nincs köztünk vita, mert ráhangolódtunk egymás ritmusára, és egyetértünk abban, ami a legfontosabb. Mégpedig hogy a könyvnek van jövője. Ezért tudjuk örömünket lelni a munkánkban.”
A turisták, visszatérő vásárlók és különösképpen a soproniak pedig örömüket lelik a Cédrusban. Ez rögtön ki is derül, mikor egy kirándulócsoport tér be az üzletbe, és elmesélik, hogy a könyvesbolt miatt érkeztek újra a városba, annyira megtetszett nekik legutóbb a hívogató bejárat. „Azt gondolom, a hangulattal lehet megfogni a látogatókat. Az egész ott kezdődik, hogy az emberek megérzik, jó itt lenni. Tőlünk bizalommal kérdezhetnek, vásárlás előtt-után leülhetnek egy kávéra, beszélgetésre. Ez az élmény jóval több, mint az online rendeléskor a kattintás” – mondja Tímea. Emellett programjaikkal is bevonzzák a helyieket. Nyáron koncerteket, év közben beszélgetéseket szerveznek. A sok találkozás által pedig olyan ismeretségek szövődnek, hogy ha valaki ajándékot keres a Cédrusban egy szerettének, ott szinte biztosan személyre szólóan tudnak olyan művet ajánlani, ami nem szerepel még az illető polcán. „Ez az odafigyelés az, ami nem tanítható” – súgja oda búcsúzóul Zsuzsa, akit a városba látogató csoport már el is rabol tőlünk egy könyvajánló körútra.
Kifelé sétálva Tímeához fordulva afelől érdeklődünk, mennyire általános, hogy olyan sok fiatal nézelődik az üzletben, mint most. Az ügyvezető szerint többen járnak ide, mint tizenöt évvel ezelőtt, majd felidéz egy közelmúltban történt esetet. Egy csapat középiskolás az üzletben találkozott össze az igazgatóval. „Legalább annyira zavarba jöttek, mintha cigizésen kapták volna őket – meséli nevetve az üzletvezető, a teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy egyre nehezebb a vállalkozást fenntartani: – Sokszor eltűnődöm, talán egyszerűbb lenne egy raktárat üzemeltetni. De pont tavaly, amikor bezártunk, rájöttem, hogy képtelen lennék rá. Túlságosan hiányozna a Cédrus közege, amit a látogatókkal közösen teremtünk. Hiszen minden betérő ember meglepetés, feladat, új találkozás.”
Közel száz évvel ezelőtt Klebelsberg Kunó javaslatára alapították meg a Balatoni Limnológiai Kutatóintézetet, amely számos szervezeti átalakulást és viszontagságot túlélve sikeresebben működik, mint valaha. A Hun-Ren Magyar Kutatási Hálózat alá tartozó, tihanyi székhelyű intézményben nemcsak magas színvonalú szakmai munka folyik, de egész évben várják a látogatókat is.
Filmre kívánkozik a legendás Kelén hajó története, de filmre kívánkozik a mostani kapitányáé is, aki 41 éve került a fedélzetre. Németh Zsolt itt ismerte meg a feleségét, a gyerekeik is itt nőttek fel. A Balaton legrégebbi, jelenleg is használatban lévő hajóját a nácik elől csak az elsüllyesztés, a 80-as évekbeli szanálástól pedig Bujtor István verekedős filmjelenete mentette meg.
Minden reggelt azzal a gondolattal kezd, mit és hogyan lehetne javítani a munkájában, de ismeri a megelégedettség érzését is. Ifjabb Figula Mihály életében kérdőjelek ugyan nem voltak a hivatását illetően, nehezebb megállók igen. Interjú.
Szépség és elegancia, egy békebeli fürdőváros épített öröksége és persze legendás lakói: Balatonfüred központjában sétáltunk.
Bencések, fürjek, nagy művészek, tehetős polgárok, jó adag szerencse és valamennyire a Balaton is – Füred története az el nem játszott esélyről szól, a jó gazdáról, a lehetőségről és leginkább a vízről.
Ruhákba hímzett női sorsok, történelemről mesélő főkötők, pruszlikok és pántlikák. Három felvidéki népviselet rétegeivel üzennek a múltból, miközben párbeszédbe lépnek a jelennel.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
