
Se pénze, se anyaga nem volt, ma már az Őrség híres pitéstálkészítője
Tóth János fazekasmester a régi iskola híve, és a díszítés helyett nála a funkcióé a prioritás.
Szöveg: Schaffhauser Sámuel
Fotó: Máth Kristóf
Mohács egyik jellegzetes fogása a sokác bab. Az egytálétel nemhiába volt a háziasszonyok kedvence, és őrzi töretlenül népszerűségét, hiszen tipikus „mindent bele” fogás. A bab mellett szinte bármilyen hússal és zöldséggel működik a recept, de az biztos, hogy szabad tűzön, cserépedényben
főzve az igazi.
A lókúti Schaffhauser Sámuel a szabadban főzve, helyi alapanyagokból alkotva ragadja meg a különböző tájak karakterét és hangulatát
Sokác bab
A tarkababot a főzés előtt egy éjszakára beáztatom. Húsfélének marhanyakat, kolbászt és szalonnát választok, felaprítom őket. A zöldségek közül sárga- és fehérrépa, zeller, vöröshagyma és fokhagyma kerül a cserépedénybe. Ezeket meghámozom és apróbb darabokra szeletelem.
A cserépedénybe először a babot teszem, ezt követik a húsok és a zöldségek, majd a sort egy újabb réteg babbal zárom. A rétegeket sózom, borsozom, de ügyelek arra, hogy a füstölt húsoknak önmagukban is magas a sótartalmuk.
Mivel hagyományosan, tűz mellett készítem el a receptet, bőségesen öntök hozzá vizet, és mielőtt lefedném az edényt, pár babérlevelet teszek bele. A forró parázs mellé helyezem a tálat úgy, hogy a meleg intenzíven csak az egyik oldalát érje, így a hő hatására a bő lében magától keveredik az étel. A paraszti kultúrában ez a megoldás tette lehetővé, hogy a reggel a tűzre tett fogás délre készen várja a munkában megfáradtakat.
Ha felforrt a bab, fél óra elteltével pirospaprikát adok hozzá, majd két, két és fél órán át hagyom főni.
Kovászos kenyérrel tálalom, díszítésnek csiliszálat használok, a fogás mellé pedig egy mohácsi vörös tételt, a Vaskapu borászat újborát ajánlom.

Tóth János fazekasmester a régi iskola híve, és a díszítés helyett nála a funkcióé a prioritás.

Az Őrségi Nemzeti Parkban az európai bölénycsorda mellett vadlóménest alapítanak, hogy vizsgálhassák, milyen is lehetett az Őrség abban az időben, amikor még a nagy növényevők tevékenysége alakította a táj képét.

Ne higgyük, hogy télen nem tartogat meglepetést és szépséget az Őrség. Hangolódjunk rá a tájra, szabaduljunk ki a napi teendők mókuskerekéből, és induljunk el valamelyik őrségi tanösvényen, egy nap akár több úton is. Olyan tanösvényeket ajánlunk, amiket télen is élmény felfedezni.

Rövid hétvégi kikapcsolódást keresett, életre szóló elköteleződést és a valahová tartozás csodás érzését találta meg helyette.