Jellegzetesen dörmögő hangját elég meghallani. A Nemzeti Színház színpadától a rádiókabaré stúdiójáig mindenhol otthon érezte magát. Szerette az életet, a nőket, a jó szerepeket, a sikert. A Nemzet Színésze volt.
A Vígszínház majd a Nemzeti Színház művészének nevét színházterem, diákkör, versmondó verseny és rangos díj őrzi. Emlékét pedig mindannyian, akik valaha láttuk színpadon.
A hangja, a humora, a kedvessége. Sztankay István évtizedeken át volt a magyar nézők egyik kedvence, alacsony termete ellenére igazi színészóriássá vált. Több mint tíz éve már csak emlékezhetünk rá.
Mindössze 160 centi magas volt, vékony, rekedtes hanggal, nagy érzékkel a tragédiához és a komédiához. Szabó bácsitól Poldi bácsiig népszerű szerepek sora fűződik Rajz János nevéhez.
Az a hatalmas és szívmelengető összefogás, ami most ezreket mozdított meg a Gobbi Hilda hívószóra, bizonyítja, hogy az emberek tudják, mivel tartozunk mindannyian a 37 éve meghalt színésznőnek.
Az ország egyik legjobb Hamletje volt. Művelt, érzékeny, mindenkitől sokat követelő színész. Egy finom úr, néha faksznis öregember, sármos, huncut színészóriás. A 99 éve született Mensáros Lászlóra pályája négy epizódjával emlékezünk.
Ma lenne 90 éves, és már 13 éve nincs köztünk. Szinte hihetetlen, de véletlenül került a pályára, ahol drámai és komikus alakítások sorát láthattunk tőle. Néhány emlékezetes filmszerepének megidézésével emlékezünk Garas Dezsőre.
Gumiarc és géppuskaláb, fanyar vonások és szenvedély a nevettetéshez. Egy olyan nagy művészre emlékezünk, aki emberségével is példát mutatott. Ő volt a „Latyi”.
Ő volt Orbánné, Rickl Mária és a kőszívű ember özvegye. Egy zseniális magyar színésznő emlékét idézzük meg, aki a magyar színpadok egyik utolsó nagyasszonya volt.
A dicsőség ösvényei címmel nyílik kiállítás október 1-jén a százéves bécsi Collegium Hungaricumban. A megnyitó egyben a 7. Blue Danube Nemzetközi Filmfesztivál kezdete is.
