A Sárköz ártéri világában különleges összhang alakult ki ember és természet között. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató ezt nevezte az eszményi együttműködés rendszerének.
„Volt idő, amikor a magyar föld mély kék ütőere nem egyenesen rohant át a tájon, hanem hajszálereivel gazdagon átszőve itatta, táplálta a vidéket, hol nyomában bujazölden sarjadt az élet.”
