A kubai rakétaválságra úgy emlékszünk, mint a hidegháború legforróbb pontjára. A világ lélegzet-visszafojtva figyelt: vajon kipusztul-e az emberiség, vagy a két nagyhatalom megállapodik. A helyzet pikantériája viszont, hogy a krízis legkockázatosabb napjairól az átlagember alig tudott valamit 1962-ben. És ez nem csak a szocialista cenzúra eredménye.
Bábeli zűrzavarként élték meg a keleti, illetve közép-európai bevándorlók érkezését az amerikaiak.
Egykor nyilvános szerkesztőségi üzenetekben utasították vissza a lapok a hozzájuk beküldött, publikálásra érdemtelennek ítélt írásokat. Meg-megesett, hogy Karinthy, Kosztolányi, Füst Milán vagy Nagy Lajos műveit is közölhetetlennek minősítették.
A „szabad puszta szabad szülötte”, egy termetes tenyészbika feltehetően több ember haláláért felelt. Ámokfutásában a felharagosodott, megbántott ősi Hortobágy vére buzgott fel, legalábbis így vélekedtek a korabeli lapok.
Mamutok, penicillin, Holdutazás – közérthetően. Híd a tudomány és a hétköznapi élet között. A tudományos ismeretterjesztés legendás hetilapját köszöntjük.
