Az olimpiai aranyainkat rendszerint nem a futószámoktól várjuk, de ez nem volt mindig így. Iharos Sándor az ötvenes évek közepén annyi világcsúcsot futott közép- és hosszútávú számokban, hogy eséllyel pályázott egy melbourne-i elsőségre. Máig nem tudjuk, miért hagyta ki az 1956-os játékokat. Zseniális futó és rendkívül labilis személyiség volt.
