1979 nyarán a Zebegényiek című szatirikus, vidám tévéfilm forgatásán Márkus László, Páger Antal, Kozák András és Komlós Juci erejét megfeszítve arra koncentrált, hogy felderítse, megnevettesse a rendezőt. Kedvességükkel azon voltak, hogy elvonják Zsurzs Éva figyelmét az őt ért veszteségről. Mert miközben sok bolondozásra okot adó tévéjátékot rögzítették, a rendezőnő a lányát gyászolta. Mari néhány hónappal korábban, harminchárom évesen cukorbetegségben halt meg.
Zsurzs Éva az a kivétel, aki erősíti a szabályt. Őt ugyanis mint munkáskádert emelték ki a csepeli gyárból, és kapott lehetőséget, hogy elvégezze a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, párhuzamosan a bölcsészkar magyar szakával. A lány, akinek négy polgári után be kellett állnia a gyárba, dolgozott, segített a háztartásban, sokat olvasott, amint lehetett, esti kereskedelmi tanfolyamra iratkozott, és tagja lett a csepeli munkások színjátszókörének. Akik csak a kiváló kádert látták benne, nem tudták, hogy szorgalmas, törekvő, és mindene az irodalom.
Már anya volt, amikor megkezdte rendezői tanulmányait. Olyan mesterek oktatták, mint Várkonyi Zoltán, Major Tamás vagy Gellért Endre.
A rádióhoz került, annak akkor saját társulata volt, majd a rádió vezetője, a hithű kommunista, Benke Valéria elég megbízhatónak ítélte, hogy a rádió egyik osztályaként frissen megalakult televízióhoz irányítsa.
Öt rendező, hat operatőr, egy díszlettervező és három bemondó – ebből állt az induló Magyar Televízió. Zsurzs Éva belevetette magát a munkába. Rendezett falusi műsorokat, készített portréfilmet Neményi Liliről és Latabár Kálmánról, közvetített a Budapesti Nemzetközi Vásárról, levezényelte az irodalmi műsorokat. Ő dolgozta ki a tévéjátékok készítésének módszerét, és elkezdte a színházi előadások filmre rögzítését is.
Rengeteget dolgozott, immár kétgyerekes anyaként. Mert időközben megszületett a lánya, Zsurzs Kati is, aki édesanyja több rendezésében játszott, megérdemelt sikerrel. Legjobb példa erre – az Abigél mellett – a Glória című tévéfilm. A nagyobbik lány, Mari betegsége akkoriban még ritkaságnak számított: időbe telt, míg az orvosok rájöttek, hogy a kislány cukorbetegség miatt lesz rosszul, esik kómába. Az inzulin beadását, a tűk fertőtlenítését, a kalóriatáblázatok vezetését a nagymama, Zsurzs Éva katonás természetű édesanyja végezte, ő vezette a háztartást is, lehetővé téve lányának, hogy a több hónapos forgatásokra tudjon koncentrálni.
Zsurzs Éva életműve hatalmas, és ami legalább ekkora siker: a mai napig érvényes.
Hasonlóan fontos az is, hogy a szakmában mindenki szerette és tisztelte. Ezt a tiszteletet azzal vívta ki, hogy kreatív, tehetséges, okos nő volt, jó hangulatban, mindenkire tekintettel dolgozott. És a legjobb színészekkel.
Nézzük csak életműve néhány darabját: Othello Gyulaházán, A helység kalapácsa, Sárga rózsa, Felelet, Nő a barakkban, A fekete város, Abigél, A névtelen vár. Színészóriásokat idéznek ezek a címek Básti Lajostól és Bessenyei Ferenctől Törőcsik Marin át Piros Ildikóig, Koncz Gáborig, Garas Dezsőig.
Ehhez képest ő egyáltalán nem számított sztárnak, ismert is legfeljebb a neve volt. Interjút nemigen adott, kerülte a nyilvánosságot. Dolgozni szeretett. Boldogan indult Fiatjával terepszemlére, nem volt gond, ha hajnalban kellett kelni, aztán izzadni vagy fázni a szabadtéri forgatásokon. Az Abigélt fél évig forgatták, A fekete várost 102 nap alatt 68 helyszínen, összesen négy országban. Baja legfeljebb a lovakkal vagy az elmaradt hóeséssel gyűlt meg, az emberekkel ritkán.
Úgy vezényelt le mindent, mint egy tábornok a hadműveletet, és közben a színészek, világosítók vagy a fodrászok egyaránt szerették.
Talán A koppányi aga forgatásán történt, hogy kiderült, fél a kutyáktól. Mikor a darab írója, Fekete István ezt megtudta, úgy érezte, nem hagyhatja annyiban. Egy nap megjelent Zsurzs Éváék otthonánál, és kijelentette, ajándékot hozott. A két lány látta, szatyor nincs az írónál, ugyan miféle ajándék lehet. Mire a hatalmas ember elővett a kabátjából egy kölyökkutyát, a híres-nevezetes Bogáncs leszármazottját. Bikfic megtörte a jeget, Zsurzs Éva és egész családja kutyarajongó lett.
Kicsit hasonló történet, amikor a rendezőnő Koncz Gábornak akart szerepet adni egy filmjében, de a telefont a színész édesanyja vette fel. Mikor megtudta, hogy a fia megint negatív hőst játszana, erélyesen nemet mondott. Koncz Gábor rémülten hívta vissza a rendezőt, hogy ő elvállalja a szerepet, tekintse semmisnek ezt a nemet. Még szép, hogy annak tekintette. Nem volt sértődős, sem szeszélyes, a szó legjobb értelmében vett egyszerű asszony volt. Lányait sem hordta a forgatásra, különválasztotta szakmai és magánéletét.
Talán ifjúkori tapasztalatai magyarázzák, hogy mindenhez értett. Tudott villanyt szerelni, csapot bőrözni, polcot felfúrni, külföldi útjairól legszívesebben szerszámokat hozott haza. Eljárt szülői értekezletekre is. Úgy ment nyugdíjba, hogy tele volt tervvel, de ezeket már nem engedték megvalósítani. Akkor kezdett betegeskedni, és 1997-ben halt meg.
Ma az Óbudai Társaskörben emlékeznek meg róla. Ott lesz a lánya, Zsurzs Kati, rajta kívül Benkő Péter, Egri Kati, Kovács István, Kuna Károly, Piros Ildikó, Rátonyi Hajni, Szinetár Miklós, Tordai Teri és Gyulai Szabolcs operatőr.
