Az alföldi városkából induló kislány, aki minden akadályt legyőzve háromszoros olimpiai bajnok lesz. Hosszú Katinka története akár egy hollywoodi hősmozi alapja is lehetne; most egy különleges hangulatú dokumentumfilm mutatja meg, ki van valójában az Iron Lady mögött.
„Képregény-irodalomban nem vagyunk annyira erősek, mint az amerikaiak, szuperhőseink viszont vannak: a sportolóink” – mondta Káel Csaba, a Nemzeti Filmintézet igazgatója a Katinka című dokumentumfilm premierjén. A több mint félmilliárd forint állami támogatással, több éven át forgatott munka az A kategóriás amerikai sportfilmek látványvilágában, régi és új családi felvételeket, rekonstruált jeleneteket is felhasználva mutat be egy nem mindennapi karriert, s felnövés- és női történetként is megállja a helyét.
Hosszú Katinka három számban indul a hazai rendezésű júniusi világbajnokságon: 200 és 400 méter vegyesen, valamint 200 pillangón. Legnagyobb vágya, hogy elsőként a sporttörténelemben 100 érmet szerezzen világversenyeken. Eddig 96-nál jár
Életmentő klórmész
A tudományos paradigmaváltás sokszor elsőre jelentéktelennek tűnő kutatási eredmények aprócska szikrájából indul. Erre példa a leginkább botanikával és a gyógyvizek elemzésével foglalatoskodó kísérleti kémikus, Kitaibel Pál felfedezése. 1795-ben a konyhasóból barnakővel és kénsavval fejlesztett klórgázt sűrű mésztejbe vezette, az így előállított klórmész pedig hófehérré varázsolta a lenszövetet. „A producerek, Lajos Tamás és Bederna László 2019-ben kerestek meg, hogy a korábban a Spektrumon futó, Tabukról tabuk nélkül című dokumentumsorozat sikere nyomán volna-e kedvem velük dolgozni ebben a nagyszabású, itthon valóban egyedülálló produkcióban. Kicsit meglepődtem, de nyilván izgatott a lehetőség, hogy annyi kis költségvetésből készült munka után végre nagyban is megmutathatom, mit gondolok a dokumentumfilm-készítésről: a »beszélő fejek« kora lejárt, az amerikai streamingszolgáltatók vagyonokat költenek a vizuálisan és tartalmilag is az igényes játékfilmekkel vetekedő dokumentumfilmek gyártására, illetve vásárlására” – mondja Pálinkás Norbert rendező. Amikor igent mondott a felkérésre, persze még nem sejthette, hogy az eredeti koncepció, ami az ötödik és talán utolsó olimpiájára készülő úszó Tokióba vezető útját mutatta volna be életrajzi elemekkel átszőve, hogyan borul fel a koronavírus-járvány következtében – és így a mozi is hogyan vesz új irányt.
„Ami Katinkának óriási dráma volt – hiszen ha a pandémia miatt nem marad el a 2020-as játékok, vélhetően éremmel tér haza –, nekünk új lehetőség: belecsöppentünk a történelembe, és igyekeztünk minél rugalmasabban alkalmazkodni az új helyzethez. És egyre inkább azt vettük észre a forgatások során, hogy az egész ország másképpen akarja Tokióban látni őt, mint saját maga. A határozott tervem, vagyis hogy a filmben azt mutatjuk be, hogyan lett a vékonyka bajai kislányból Iron Lady, ezért menet közben szinte észrevétlenül átformálódott. Egyre inkább az kezdett érdekelni, hogyan tud ebből a szerepből kilépni, visszaváltozni Katinkává. Aki már nem egy, az életét a medencében töltő robot, hanem valódi ember. Azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a vírus berobbanása utáni féléves kényszerpihenő nemcsak elvett, hanem legalább ugyanennyi dolgot hozott is neki: rájött, hogy lehet másként élni, mint ahogyan azt négyéves korától, de különösen az utóbbi, szinte csak kőkemény munkával töltött évtizedben megszokta” – meséli a rendező.
Pálinkás Norbert munkáját kreatív producerként Köbli Norbert segítette. Az ő játékfilmes forgatókönyvírói tapasztalata nagy segítség volt a finomhangolásban, például amikor a hétórányira duzzadt anyagból kellett összerakni a százperces végeredményt. „Utólag belátom, hogy bár természetesen voltak vitáink, Katinkával is egyébként, hogy mi menjen és mi maradjon, Norbinak hála, minden húzás jót tett a filmnek. Feszesebb lett, lekerültek róla a sallangok, amelyek nem a mi történetünk épülését szolgálták. A nyersanyagból akár tízféle, teljesen különböző mozi is készülhetett volna egy másféle ízlésű alkotói stáb kezében. A miénk ilyen lett: egy bensőséges hangulatú, kreatív dokumentumfilm játékfilmes beütéssel, és a tokiói siker elmaradása ellenére nagyon is pozitív végkicsengéssel” – teszi hozzá Pálinkás Norbert.
Arra a kérdésre, hogy ő mit tanult a sok együtt töltött idő alatt a főhősétől, nagyon egyszerű a válasz. Hosszú Katinka nem „csak” világklasszis sportoló, aki még az ötödik olimpiáján, harminckét évesen is ötödik helyen ért célba. Az elszántsága, a küzdeni akarása, a hite példa lehet a sportot egyébként messziről kerülők előtt is. Még akkor is, ha a filmben nem csak a dicsőséges pillanatokat látjuk, sőt többször szóba kerül a dilemma, amit maga a főszereplő így fogalmaz meg: „Magamat is feláldoztam ezekért a sikerekért… Biztos voltam abban, hogy nincs a világon még egy ember, aki annyit dolgozott volna abban a négy évben, mint én. Néha azért elgondolkodom, mennyire érte meg.” És bár az ehhez hasonló mondatok a nézőknek is bőven adnak töprengenivalót, a tizennyolc éves lányom így foglalta össze a moziból kijőve a lényeget: „Mostantól Hosszú Katinka lesz a példaképem. És nem a hihetetlen eredményei miatt, hanem mert megmutatta, hogy kemény munkával bármilyen gödörből ki lehet mászni.”
Hajdú Farkas-Zoltán regényfolyamában a pálfordulásokkal és egyszerre jó és rossz szereplőkkel teli közép-európai történetek mellett saját és családja életét is meséli. Az íróval a kézírás fontosságáról, a posztmodernről, a progresszív és a konzervatív irodalomról beszélgettünk, és arról is, miként interjúvolta meg a világhírű filozófust, Hans-Georg Gadamert.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
