Szívvel-lélekkel egy hátrányos helyzetű házért

Szöveg: Bakai Anna
Fotó: Földházi Árpád

Az ikonikus toronyház és a benne élő ötszáz lakó sorsát D. Barabás Éva közös képviselő a szívén viseli.

A húszemeletes mindig is kettős megítélés alá esett. Voltak, akik már a tervezés fázisában ellenezték, mert nem illik a városképbe, mások viszont a haladás jelképét látták az égbe törő épületben. „Én a második csoportba tartoztam. Mindig is elbűvöltek a magas épületek. Már Veszprémben éltem, amikor megkezdődött az építkezés, és a mai napig rácsodálkozom arra a tudásra, ami létre tudott hozni egy ekkora lakóházat” – meséli D. Barabás Éva.

A kettős megítélés azóta sem változott. Sokan oda nem illőnek tartják, és legszívesebben kiradíroznák a veszprémi látképből, Éva azonban, aki több mint húsz éve él a húszemeletesben, egy éve pedig a ház közös képviselői feladatait is magára vállalta, sokkal többet lát benne, mint a letűnt szocializmus megkopott fényű mementóját. „Nagyon szeretem ezt az épületet, és azért dolgozom, hogy átformáljam a róla kialakult negatív képet. Valóban nem a város legdekoratívabb háza, de a miénk, az életünk, a történetünk része. Arra kell törekednünk hát, hogy kihozzuk belőle a lehető legtöbbet.”

Éva – gyógypedagógusi és közoktatás-vezetői végzettségével – hosszú évekig egy értelmileg akadályozottakat nevelő intézményt igazgatott, és bár elsőre úgy tűnhet, nem került távol korábbi hivatása szellemiségétől. Mint visszaemlékszik: „Amikor megválasztottak közös képviselőnek, a lányom azt mondta, milyen érdekes, hogy engem mindig megtalálnak a hátrányos helyzetű dolgok: eddig hátrányos helyzetű emberekért dolgoztam, most pedig kaptam egy hátrányos helyzetű házat. Ebben tényleg lehet valami. Talán ez a sorsom – szívvel-lélekkel dolgozni azért, hogy a hátrányból előnyt kovácsoljunk.”

Hasonló tartalmak

Enyhe kanyar

Évezredeket érintő csalinkázás Veszprém szűk utcáin Muszatics Péter író, filmtörténész, fesztiválkurátor vezetésével.

KRoNIKA.HU Hírlevél

Légy részese a történetnek!