Se pénze, se anyaga nem volt, ma már az Őrség híres pitéstálkészítője

Mindkét ágon voltak fazekasok a felmenői között, de a történelem megszakította a szálakat. Volt a falujában egy kerámiaüzem, ami részben a nagyapjáé volt, de őt ki is telepítettek Vérteskozmára. Amikor a nagyanyjával visszatértek, már inkább a cipészmesterséget választotta, az édesapja pedig villanyszerelő volt az akkor már államosított kerámiaüzemben, ahol gyerekként szeretett lábatlankodni, nézni a kézi- és gépikorongos-részleget. Az édesanyja szintén ott dolgozott, a kerámiafestőben és végül ott fertőződött meg.

,,Volt egy mesterem, Albert Attila, tőle tanultam meg, amit lehetett, amíg el nem vittek katonának. Az megszakította a folyamatot, de utána elkezdtem önállóan dolgozni. Mondtam a mesteremnek az elején, hogy kellene nekem egy fatüzelésű kemence, mert az nem volt. «Hát fiam, aztán pénzed van-e?» – kérdezte. «Nincs.» «Az baj. És anyagod van-e?» «Az sincs.» «Az még nagyobb baj.» Ez már a kilencvenes években volt, akkor bomlott fel az üzem, onnan anyagárban el lehetett hozni a kemencét, ha valaki elbontotta. Hívtam segítséget, elbontottuk, elhoztuk. Ebből indult a fazekasság.”

Tóth János fazekasmester mesélte el mindezt egy korábbi interjúnkban, s arról is beszélt, hogyan készülnek az őrségi pitéstálak. A kemencéje mellett van sárgás színű anyag, ami egy negyvenszázalékos samottőrlemény. Abból nehezebb és vastagabb, kemencébe való edényeket készít, mert az lángálló anyag. Minden kétszer van égetve, először lesz egy terrakottaszínű darab, utána jön a mázazás. Helyi színekkel dolgozik, leggyakrabban a zölddel és a barnával. A formák is hagyományosak, szereti a szép, egyszerű dolgokat, a gömbölydedséget.

Elárulta azt is, nála mindig a mindig a funkció volt a lényeg, hiszen ezeket az edényeket használták; ő is olyanokat készít, amiket használni lehet, még a mosogató­gépbe is betehetők, ez ma már fontos.

Az alább olvasható teljes interjúból mások mellett az is kiderül, melyik a legnépszerűbb terméke, honnan hozza a különböző anyagokat vagy éppen melyik a munkájának a legjobb és a legrosszabb része.

Földből, vízzel, tűzzel – így készül az őrségi pitéstál | Magyar Krónika

Helyi színek és formák, kancsók, kaspók, edények. Tóth János fazekasmester szépséges alkotásai minden otthonban örömet szereznek.

Kiemelt kép: Tóth János fazekasmester (Fotó: Máth Kristóf)