Szöveg: Bakai Anna
Fotó: Máth Kristóf
„Perkátáról származom, nyolcan vagyunk testvérek, a művészetek iránt mindig nagyon nyitott volt a család: két testvérem festő, két unokaöcsém színész lett, én pedig könyvkötőmester. A falu 2017-ben rendhagyó kiállítást rendezett a családunk tiszteletére: két fivérem, János és Lajos festményeit, valamint az én könyvkötészeti munkáimat állították ki. Perkáta egy ötezer fős kis falu, mégis több mint százan eljöttek a megnyitóra. Fantasztikus érzés volt! Az eredetileg háromhetesre tervezett tárlat végül olyan népszerű lett, hogy három hónapra tolódott a nyitvatartás.
Lajos bátyám kezdett el könyvkötőszakkörre járni, egyszer pedig elvitt magával. Emlékszem, diafilmeket vetítettek a könyvtörténetről: a mai napig látom magam előtt a fatáblás, leláncolt, hatalmas kódexeket. Ott, abban a pillanatban tudtam, hogy én könyvkötő szeretnék lenni.
Dunaújvárosban, a szakmunkásképzőben két csodálatos mesterem volt: egyiküktől az aprólékosságot, másikuktól pedig a gyorsaságot tanultam meg és azt, hogy a műhelyben mindig rendnek kell lennie. Amikor feljöttem Pestre, akkor döbbentem rá, hogy a legnagyobb mesternek tartott könyvkötő is nagyon messze volt attól a két embertől, akik segítettek elsajátítani a szakmámat.
Tizennégy évesen kezdtem az iskolát, most hatvanhárom vagyok. Sosem gondoltam arra, hogy mással foglalkozzak, hiszen ötven éve azt csinálom, amit a legjobban szeretek. Ennek köszönhető az is, hogy a négyezer forintos alapár nálam húsz éve változatlan. Megkeresek annyit, amennyiből megélek. A hobbim a szakmám, ismerem, szeretem minden vevőmet. Egyszerűen nem lehet panaszom semmire sem.
Egy komolyabb restaurálás több tízezer forintba is kerülhet, de sokan rászánják a megfelelő összeget. Persze mindezt nem a kötészeti értékük miatt teszik, ezek a könyvek mind emlékek. Az emlékek őrzése pedig mindenkinek ugyanolyan fontos.
Rengeteg tudást felhalmoztam ötven év alatt, amit jó lenne átadni valakinek. Nem ismerek azonban senkit, akit betaníthatnék, hogy átvegye az üzletet. Nem gondolom, hogy a szaktudás hiányával lenne baj, az megszerezhető. A türelem a kulcs: ez egy olyan szakma, amihez óriási türelemre van szükség, és ez ma sajnos nagyon hiányzik az emberekből.”
Budapestről rózsaszín lányregénybe illő körülmények között került Athénba Zerkovitz Szidónia, de ennek a lányregénynek igencsak zordan alakult a befejezése. Bécsbe költözvén aztán erotikus versek szerzőjeként és a női emancipáció harcosaként vált ismertté.
1958-ban nagy sikert aratott a londoni Piccadilly Színházban a neves drámaíró, Robert Ardrey darabja, a Rajk házaspár történetét és Kádár János árulását bemutató Shadow of Heroes. Az előadást a magyar pártsajtó provokációnak ítélte, de néhány nappal a premier után szabadon engedték Rajk Júliát és kisfiát.
Vajda János Találkozások című verses regényének démoni nőalakját irodalomtörténeti konszenzus szerint Zerkovitz Szidónia ihlette. A csehországi zsidó családban született lány Budapesten próbált szerencsét, s bár a nyelvünket csak itt tanulta meg, magyar irodalomtörténetet és verseket írt – hogy aztán egy görög herceggel kössön botrányosan véget érő házasságot.
Jász Attila a kortárs magyar irodalom karakteres alakja: költő, szerkesztő, esszéíró. Évtizedek óta ismerjük egymást, ezért is tegeződünk alább. Többször beszélgettünk már interjúformában is, ez alkalommal a baji szőlőhegyen álló házának hátsó teraszán ültünk le egy pohár somlói borral, hogy a mediterrán világról, a tengerről és az utazás misztériumáról merengjünk.
Generációk összekötői, emlékek ébresztői: a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Láthatatlan örökség című könyvsorozatának első kötete a honi háztartások egykor jellegzetes eszközeit veszi számba.
