Szöveg: Bakai Anna
Fotó: Máth Kristóf
„Perkátáról származom, nyolcan vagyunk testvérek, a művészetek iránt mindig nagyon nyitott volt a család: két testvérem festő, két unokaöcsém színész lett, én pedig könyvkötőmester. A falu 2017-ben rendhagyó kiállítást rendezett a családunk tiszteletére: két fivérem, János és Lajos festményeit, valamint az én könyvkötészeti munkáimat állították ki. Perkáta egy ötezer fős kis falu, mégis több mint százan eljöttek a megnyitóra. Fantasztikus érzés volt! Az eredetileg háromhetesre tervezett tárlat végül olyan népszerű lett, hogy három hónapra tolódott a nyitvatartás.
Lajos bátyám kezdett el könyvkötőszakkörre járni, egyszer pedig elvitt magával. Emlékszem, diafilmeket vetítettek a könyvtörténetről: a mai napig látom magam előtt a fatáblás, leláncolt, hatalmas kódexeket. Ott, abban a pillanatban tudtam, hogy én könyvkötő szeretnék lenni.
Dunaújvárosban, a szakmunkásképzőben két csodálatos mesterem volt: egyiküktől az aprólékosságot, másikuktól pedig a gyorsaságot tanultam meg és azt, hogy a műhelyben mindig rendnek kell lennie. Amikor feljöttem Pestre, akkor döbbentem rá, hogy a legnagyobb mesternek tartott könyvkötő is nagyon messze volt attól a két embertől, akik segítettek elsajátítani a szakmámat.
Tizennégy évesen kezdtem az iskolát, most hatvanhárom vagyok. Sosem gondoltam arra, hogy mással foglalkozzak, hiszen ötven éve azt csinálom, amit a legjobban szeretek. Ennek köszönhető az is, hogy a négyezer forintos alapár nálam húsz éve változatlan. Megkeresek annyit, amennyiből megélek. A hobbim a szakmám, ismerem, szeretem minden vevőmet. Egyszerűen nem lehet panaszom semmire sem.
Egy komolyabb restaurálás több tízezer forintba is kerülhet, de sokan rászánják a megfelelő összeget. Persze mindezt nem a kötészeti értékük miatt teszik, ezek a könyvek mind emlékek. Az emlékek őrzése pedig mindenkinek ugyanolyan fontos.
Rengeteg tudást felhalmoztam ötven év alatt, amit jó lenne átadni valakinek. Nem ismerek azonban senkit, akit betaníthatnék, hogy átvegye az üzletet. Nem gondolom, hogy a szaktudás hiányával lenne baj, az megszerezhető. A türelem a kulcs: ez egy olyan szakma, amihez óriási türelemre van szükség, és ez ma sajnos nagyon hiányzik az emberekből.”
A Magyar Krónika Zebegénybe látogatott, Zebegény pedig a Magyar Krónikába. Egy-egy ilyen alkalom – a kandalló tüzéhez hasonlóan – rávilágít arra, hogy mennyire hiányoznak az életünkből ezek az alkalmak, amikor néhány órára offline állapotba kerülhetünk.
Rég született annyira fontos film, mint a KIX. Összetett társadalmi kérdéseket boncol fel szikével, szinte lehetetlen szétszálazni. Mikulán Dávid és Révész Bálint filmje Sanyit követi, mégis rólunk szól. Az össztársadalmi közöny és a rendszerszintű tehetetlenség kódolt tragédiáiról.
Napjainkban minden erős, hagyományaira büszke és arra építő helyi közösség egy csírányi lehetőség ahhoz, hogy a jövőnk derűsebb és reménytelibb legyen. Ezt a szemléletet képviseli és örökítette meg több mint száz lelkes helyi közreműködővel együtt Pályi Krisztina Örökségünk őrzői – Szany című filmjében.
Példa nélküli sorozat lett a TV2-n bemutatott a S.E.R.E.G.: korábban még egy produkció sem ábrázolta ilyen részletgazdagon a Magyar Honvédséget.
Az 50 ezer forintos névértékű nemesfém érmék színesfém változatát is kibocsátják háromezer forint névértékkel.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
