Szerző: Meszleny Zita
fotó: kováts gábor
Sopron és a családom története olyan szorosan összefonódik, hogy nem is tudom szétválasztani. A legfontosabb kapocs 1919. június 4. Ekkor, az úgymond dicsőséges – szerintem gyalázatos – százharminchárom nap alatt történt, hogy a nagymamám édestestvérét, Szántó Róbert főhadnagyot egy barátjával együtt a soproni temetőben mindenféle tárgyalás nélkül agyonlőtték. Végigharcolta az első világháborút, aztán mivel nem állt be a Szamuely Tibor-féle bandába, ez lett a büntetése. A Horthy-korszak alatt gyönyörű síremléket állítottak nekik, amit aztán 1946-ban a kommunista hatalom szétveretett. A két áldozat szobrának fejét évek múltán a szeméttelepen találta meg egy soproni polgár, aki Szántó Róbertét visszaadta a családunknak. Ez a fej gyermekkoromtól kezdve ott állt az otthonunkban. Nap mint nap elsétáltam mellette, és még ha csak suttogva beszélhettünk is arról, kit ábrázol, ha csak lopva járhattunk is a sírjához, az élmény nagyon mélyen lerakódott bennem. Aztán mikor már szabadon lehetett emlékezni, mindez a felszínre tört. A halála századik évfordulójára megírhattam a történetét, és ezzel leróhattam előtte a tiszteletemet.
Vörös Ákos, a Soproni Egyetem angol-, illetve magyar mint idegen nyelv tanár
Ám az emlékőrzés túlmutat a családi szálon. Az ember jó esetben felelősséget érez a város iránt, ahol él. Én legalábbis így voltam vele. Annyit kaptam a helytől, hogy úgy illett, hogy – a lokalitást a globalitás elé helyezve – vissza is adjak valamit. Sopron megannyi híresség életében fontos helyszín. Utcák, terek, emléktáblák őrzik a nevüket, de én a többséghez hasonlóan sokáig alig tudtam róluk valamit. Aztán egyre erősebb belső késtetést éreztem, hogy megismerjem a történetüket, ami által még inkább otthonra lelhetek a térben, amelyben élek, és ezt a lehetőséget másoknak is megadjam. Ezért készült el az én szerkesztésemmel az a könyv is, amely negyvenhárom olyan híres ember történetét dolgozza fel, aki itt nyugszik. Köztük van például Szokolay Sándor zeneszerző, Kis János püspök-költő, Kánya Kálmán volt külügyminiszter.
De ezen a negyvenhárom kiválóságon kívül is sok nagy ember, nagy tett kötődik Sopronhoz. Itt élt Zrínyi Miklós, Kapisztrán Szent János innen hívta hadba Nándorfehérvárhoz az embereket, Berzsenyi Dániel Sopronban járt iskolába, Petőfi Sándor itt volt katona, Liszt Ferenc a városunkban adta első koncertjét. És persze ne felejtsük el mindazokat, akik lehetővé tették a csodát, hogy Sopron magyar föld maradhasson.
Ez a sok történet egy nagy soproni történetté áll össze, tele sok olyan szereplővel, akiért hálásak lehetünk, akire büszkék lehetünk. És ha van kire büszkének lenni, van kire emlékezni, az tartást ad a ma élőknek is.
Több mint hetven éven át egy indián törzs táborozott a Dunakanyarban. A harmincas évek egyik legismertebb tudósa, Baktay Ervin alapította. Évtizedekig harmóniában éltek a természettel, a táborban többgenerációnyi indián nőtt fel. Aki ott volt, lélekben indiánná lett mindörökre.
Száraz lábbal a Duna alatt? Évente kétszer van lehetősége a földi halandónak arra, hogy a Nagymaros és Visegrád között húzódó közműalagúton átsétáljon a vízfelszín alatt. A klausztrofóbiásokon kívül mindenkinek ajánlható, különleges program.
Kamera indul, csapó! Helyszín lehet a folyó partja, a sekély víz, egy kenu, egy sátor, egy hatalmas fa oltalma. A magyar filmekben rendre felbukkan a Duna, de néha nem önmagát játssza.
Kevés hajógyárral találkozik a ma embere, a korábban világszínvonalú hazai ipar hosszú ideje próbál feljönni a felszínre a kilencvenes évekbeli bedőlés óta. Sokan feladták, mások megszállottan hisznek még a munkájuk erejében. Azt mondják, túlélői egy korszaknak. A nyergesújfalui hajógyárban megnéztük, hogyan épülhet ebből előremutató jövő.
Minden vízpartnak meg kellene élni az őszi, a téli valóságát, leleplezni délibáb nélküli karakterét szezonon kívül. A kisoroszi szigetcsúcs egy strand a nincsben. Ősszel és télen a legjobb megfürödni tiszta ürességében.
Bíró Tibor két dékáni időszakon keresztül vezette nagy sikerrel a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karát, jelenleg az NKE Környezeti Fenntarthatósági Intézetének vezetője. Az egyetemi tanártól a fenntartható vízgazdálkodás szempontjairól és a Dunát érintő kutatási irányokról érdeklődtünk.
