Az Alabárdos étteremben azon az estén aligha filozofáltak ilyeneken. A Film Színház Muzsika tudósítása szerint Wellesnek ízlettek a „tűzdobáló bűvész­mutatványok” kíséretében felszolgált étkek, és nem felejtett el gratulálni Latinovitsnak, akit aznap este a Thália Színház színpadán, A tanítónőben tekintett meg. A Vígszínházba is benézett, ott éppen a Macska a forró bádogtetőn ment. „A háború előtt már jártam Budapesten, de az rég volt. Színházat most láttam először itt. És nyugodtan állíthatom: színházat láttam” – nyilatkozta. A magyar művészek elkísérték őt a Hotel Gellértbe is, színésztörténetekkel szórakoztatták egymást, Psota a hosszú este végén csak annyit mondott: ez az ember „csoda”.

Welles az előző évben készítette el első színes filmjét, A halhatatlan történet című Karen Blixen-novella egyórás feldolgozását. Magyarországra azért érkezett, hogy filmre vigye A hősnő című Blixen-írást is, amivel – a mozis bemutatást biztosítandó – kiegészítette volna az előbbi opust. Egy napig forgattak az Operaházban, külföldi színészek mellett Bárdy Györggyel és Dőry Virággal, a Hétfői Híreknek a rendező azt is elmondta, hogy két-három hétig tartanak majd a felvételek, a Várban, Kőszegen és más vidéki városokban is megfordulnak, és Latinovits, Darvas Iván, Venczel Vera is feltűnik az alkotásban. Az már nem a magyar sajtóból, hanem a Welles-monográfiákból derül ki, hogy a tervekből nem lett semmi. Welles egynapnyi forgatás után szedte is a sátorfáját, elégedetlen volt ugyanis a magyar stáb képességeivel, a filmgyár pedig rettenetes összegeket számlázott ki neki. A belga operatőr meséli, hogy miután a rendezőt két napig sehol nem látták, a Gellértben betörték a szobája ajtaját attól félve, hogy a holttestét találják ott. Wellesnek nyoma sem volt azonban, addigra megszökött Magyarországról, háta mögött hagyva a kifizetetlen számlákat.

Van még egy érdekes mellékszála a sztorinak. A hősnő producere az a Paál Sándor volt, aki fotóriporterként indult, majd Alexander Paal néven a nyugati film­iparban helyezkedett el. Ő volt az, aki Tamási Áron színésznő kedvesét, Szőke Évát elhozta Budapestről, és elindította a kinti pályán (Eva Bartokból aztán nem lett nagy sztár, viszont állítólag Frank Sinatra nemzette a gyerekét). A hősnővel egyidejűleg a svindler Paál egy koprodukciós Mikszáth-filmet is gründolt, a Kísértet Lublónt, aminek rendezésére Keleti Mártont szemelték ki, Kuczka Péter írta a forgatókönyvet. Molnár Gál Péter visszaemlékezéséből, illetve ügynöki jelentéseiből tudjuk, hogy Paál Sean Connery és Raquel Welch nevével házalt a magyar filmgyárnál, végül ezt alkudta le arra, hogy befűzi Wellest Novogradszky rendőrfőnök szerepére. A lapok arról írtak, hogy Welles már készül a szerepre, a felek meggyőzésére bemutatott hamis szerződésekből és ígérgetésekből azonban nem kerekedett film. Orson Welles magyarországi kalandja tehát hamar véget ért – néhány évvel később viszont H mint hamisítás című filmesszéjében ő mutatta be a magyar származású Hory Elemér világhírű festményhamisító munkásságát.