1967-ben készítette ezt a fotót Keleti Éva az Alabárdos étteremben, ahol egy estére párhuzamos világegyetemek nyíltak egybe, nyugati csillag találkozott keleti csillagokkal, csak éppen a méretarányok különböztek. És nem arra célzok, hogy Orson Welles ekkorra fizikailag is hatalmasra nőtt. Arra sem, hogy a magyar színészek tehetségtelenebbek lettek volna, mint Hollywoodban világsztárrá növelt kollégáik. De ha belépett a terembe egy Welles, aki hazájában azért már nem volt feltétlenül A kategóriás híresség, akkor rögtön kiderült, hogy mekkora, mekkorka valójában a sztárság Kádár-Magyarországon. Mégiscsak Psota Irén volt szemmel láthatóan elájulva Wellestől, nem Welles őtőle. És Latinovits állt oda sütkérezni az amerikai zseni fényébe, nem fordítva. Igazságtalan optika, mert ha nem a huszadik század egyik legnagyobb alkotója lett volna ott középen, hanem valami rövid lejáratú nemzetközi szexszimbólum, akkor is vigyorgó biodíszletté fokozódnak le jeles színművészeink. Gondolnánk, a vasfüggöny ledőlésével javult a helyzet, immár egy univerzumban tartózkodunk a csillagóriásokkal. De nem vagyok biztos benne, hogy ennek az odaállásnak kitaláltuk a rendes módját. Hogy ne legyen benne dölyf, groteszk melldüllesztés. De ne legyen benne alulról fölfelé ágáló hódolat sem.
Az Alabárdos étteremben azon az estén aligha filozofáltak ilyeneken. A Film Színház Muzsika tudósítása szerint Wellesnek ízlettek a „tűzdobáló bűvészmutatványok” kíséretében felszolgált étkek, és nem felejtett el gratulálni Latinovitsnak, akit aznap este a Thália Színház színpadán, A tanítónőben tekintett meg. A Vígszínházba is benézett, ott éppen a Macska a forró bádogtetőn ment. „A háború előtt már jártam Budapesten, de az rég volt. Színházat most láttam először itt. És nyugodtan állíthatom: színházat láttam” – nyilatkozta. A magyar művészek elkísérték őt a Hotel Gellértbe is, színésztörténetekkel szórakoztatták egymást, Psota a hosszú este végén csak annyit mondott: ez az ember „csoda”.
Welles az előző évben készítette el első színes filmjét, A halhatatlan történet című Karen Blixen-novella egyórás feldolgozását. Magyarországra azért érkezett, hogy filmre vigye A hősnő című Blixen-írást is, amivel – a mozis bemutatást biztosítandó – kiegészítette volna az előbbi opust. Egy napig forgattak az Operaházban, külföldi színészek mellett Bárdy Györggyel és Dőry Virággal, a Hétfői Híreknek a rendező azt is elmondta, hogy két-három hétig tartanak majd a felvételek, a Várban, Kőszegen és más vidéki városokban is megfordulnak, és Latinovits, Darvas Iván, Venczel Vera is feltűnik az alkotásban. Az már nem a magyar sajtóból, hanem a Welles-monográfiákból derül ki, hogy a tervekből nem lett semmi. Welles egynapnyi forgatás után szedte is a sátorfáját, elégedetlen volt ugyanis a magyar stáb képességeivel, a filmgyár pedig rettenetes összegeket számlázott ki neki. A belga operatőr meséli, hogy miután a rendezőt két napig sehol nem látták, a Gellértben betörték a szobája ajtaját attól félve, hogy a holttestét találják ott. Wellesnek nyoma sem volt azonban, addigra megszökött Magyarországról, háta mögött hagyva a kifizetetlen számlákat.
Van még egy érdekes mellékszála a sztorinak. A hősnő producere az a Paál Sándor volt, aki fotóriporterként indult, majd Alexander Paal néven a nyugati filmiparban helyezkedett el. Ő volt az, aki Tamási Áron színésznő kedvesét, Szőke Évát elhozta Budapestről, és elindította a kinti pályán (Eva Bartokból aztán nem lett nagy sztár, viszont állítólag Frank Sinatra nemzette a gyerekét). A hősnővel egyidejűleg a svindler Paál egy koprodukciós Mikszáth-filmet is gründolt, a Kísértet Lublónt, aminek rendezésére Keleti Mártont szemelték ki, Kuczka Péter írta a forgatókönyvet. Molnár Gál Péter visszaemlékezéséből, illetve ügynöki jelentéseiből tudjuk, hogy Paál Sean Connery és Raquel Welch nevével házalt a magyar filmgyárnál, végül ezt alkudta le arra, hogy befűzi Wellest Novogradszky rendőrfőnök szerepére. A lapok arról írtak, hogy Welles már készül a szerepre, a felek meggyőzésére bemutatott hamis szerződésekből és ígérgetésekből azonban nem kerekedett film. Orson Welles magyarországi kalandja tehát hamar véget ért – néhány évvel később viszont H mint hamisítás című filmesszéjében ő mutatta be a magyar származású Hory Elemér világhírű festményhamisító munkásságát.
Erdélyi kopót, ezt a hungarikum kutyafajtát tartani nem a világ legkényelmesebb dolga. De nem csupán szabadidős tevékenységet jelent, sőt elsősorban nem azt. Mint történész szerzőnk írja: a kopótartás igazi lázadás a mai korszellemmel szemben.
A huszadik század második felében gyökeresen átformálódtak a női szerepek Magyarországon: egyszerre érvényesültek az emancipációs törekvések és a „szocialista erkölcs” főszerkesztői cikkekben közvetített normái. Tóth Eszter Zsófia történésszel beszélgettünk.
A szakirodalomban sokszor nyilas seregletként intézték el a hetvenöt éve a bajorországi Altöttingben összeülő emigráns országgyűlést, ez a minősítés azonban nem felel meg a valóságnak – még ha az ideiglenes államfőnek választott kisbarnaki Farkas Ferencnek a háborúban játszott szerepe körül valóban sok a kérdőjel.
Biszkuban még ahhoz sem volt fantázia, ravaszság, ambíció, temperamentum, hogy magasabb posztra képzelje magát, mint ahova helyezték.
Régen nem volt kérdés, ma egyre gyakrabban az, hogy jó-e, helyes-e fogságban élő állatok kertjét fenntartani. Félek, hogy idővel a nemleges válasz győz majd, én viszont meggyőződéssel mondok igent.
A Budapesti Értéktőzsde volt elnöke az első világháború századik évfordulója kapcsán hatalmas vállalkozásba fogott: bejárta és megörökítette a hadszíntereket Ypres-től Csingtaóig, a Falkland-szigetektől Pápua Új-Guineáig, hogy különleges kivitelű könyvben láttassa a harcok valóságát.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
