Micsoda idők! Ezt a lapot 1919. március 17-én adták postára Rákospalotára, a Pázmány utca 56. szám alá, Gágyor Sándort és Józsikát köszönteni (mint tudjuk, nevük napja március 18. és 19.), még a régi Magyarországból, de igazából már a megkisebbedett újba.
Ekkor már fél éve vége volt a nagy háborúnak,
a Szegedtől délre százhúsz kilométerre vekvő Nagybecskereken a szerbek voltak az urak, annak ellenére, hogy a lakosság bő harmada volt magyar, szűk harmada német és csak a harmadik harmada szerb. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a magyarság létszáma csak a dualizmus idején nőtt meg, azelőtt évszázadokon át szerb többségű település volt ez.
Otthon, Magyarországon a végnapjait élte a Károlyi Mihály vezette Magyar Népköztársaság, de ezt Gágyorék ott Rákospalotán aligha sejtették, ahogy sem a négy nap múlva eljövendő kommunista hatalomátvételt, sem annak bukása után Trianont, vele a kedves nagybecskereki rokonok végleges elszakadását.
Itt, ezen a képen, amelyen a jó szemű szemlélő a díszes városháza előtt fölfedezi Kiss Ernő honvéd tábornok bronz alakját (ma Péter jugoszláv király áll a helyén), még minden a régi világ képét mutatja. Mai szemmel különösnek tűnik, hogy a vonat minden kerítés, állomásépület és egyéb felhajtás nélkül bemasírozott a főtérre, ám abban a korban ebben ugyanúgy nem talált senki meglepődni valót, ahogy ma a villamoson. Végtére a vonat is csak egyfajta villamos, csak messzebbre megy és szerencsés esetben gyorsabban.
Nyíregyháza – Sóstófürdő, 1902 | Magyar Krónika
Sorozatunk előző részében a a Nyíregyháza melletti Sóstófürdőre látogattunk.
