Bábuk huszadik százada – Anna Margit életmű-kiállításáról
A magyar festészet különutas alkotója volt Anna Margit, akinek művészi evolúciója szorosan összefonódott megrázó élményekben bővelkedő személyes sorsának alakulásával.
A ki szerette Edét a levesben, az még jobban odalesz majd Rézitől a páczban. A gasztrosztorizás egyik mestere, Cserna-Szabó András – sok más hasonló témájú munkája mellett – előbb Fehér Bélával merült el a magyar gasztronómia irodalommal bőven fűszerezett rejtélyeiben, a folytatásban pedig tovább emeli a tétet: a Király utcától a Balkánon és Franciaországon át egészen New Yorkig utaztatja olvasóját. A „főzésben tréfát nem ismerő” szerző nem csupán a földrajzi határokat tolja ki, időben is nagy távolságokat fog be a lucullusi lakomák felidézésével, a kádárkolbász és az egészen bizarr alapanyagokból (mirelit pacal, füstölt csülök és köröm, gomba, rántott velő) álló Torgyán-saláta említésével.
A huszonhat írást tartalmazó kötet egyszerre olvasva olyan, mint egy több napon át tartó, kedélyes baráti trakta, a gyomrot azonban egy pillanatra sem üli meg. S ha még hosszabbra nyújtva az élvezeteket külön-külön csemegézünk belőle, akkor sem maradunk soha éhesek. Cserna-Szabó ráadásul igyekszik mindenféle ízlést kiszolgálni, az elitisták kulináris igényeit többek közt firenzei posírozott tojással és Turbigo módra készített marinírozott halszelettel elégíti ki, ezekkel pedig teljesen egyenrangúan jelennek meg a sólet- és kolozsvárikáposzta-változatok vagy a legegyszerűbben, bögrében, nyílt tűzön főtt paprikás krumpli fenséges ízei.
Cserna-Szabó András (1974, Szentes) József Attila- és Artisjus-díjas író. Volt a Sárkányfű című folyóirat szerkesztője és a Magyar Konyha főmunkatársa, jelenleg a Hévíz főszerkesztője. A gasztronovella-írás felfutása itthon nagyrészt az ő nevéhez köthető. Főbb művei: Levin körút (2004), Szíved helyén épül már a halálcsillag (2013), Sömmi (2015), 77 magyar pacal (2017), Extra Dry (2020)
És persze itt van még az irodalom mint fő hozzávalója e végtelennek tűnő szenvedélyes eszem-iszomnak: Epikurosz, Hrabal, Krúdy, Mikszáth, Karinthy, Petri, Szomory, Dumas, Babits, Jókai, Füst, Márai, Nietzsche, Tömörkény, Krasznahorkai, Rejtő, Hamvas, Agatha Christie és Bodor Ádám művei, az egyes ételekkel és az étkezéssel kapcsolatos személyes történetei kötik össze a gasztronómiát a kultúrával – csodálatos, milyen természetesen, erőlködés nélkül simul egymásba az emberi lét e két, mindenkinek járó alapfeltétele. A híres írók, sőt szakácskönyvírók, művészek, színészek, legendás pincérek – köztük a máig legnagyobb Gyula a New York kávéházból – felvonultatása igen változatosan, mindig más-más tálalásban kerül elénk; van itt gasztroesszé, hasnovella, kulináris tárca és konyhakulturális tanulmány, kinek-kinek kedve szerint.
A Rézi a páczban nem csupán amiatt hiánypótló, mert az ismert és ismeretlen sztorik – például a New York-i The Four Seasons vendéglőt a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben a csúcsra repítő, az erdélyi konyha hagyományos fogásait megszállottan gyűjtő Kövi Pál regényes élete – épp a megfelelő arányban keverednek benne. Azért is, mert a kutatói pontosság finom iróniával és valódi jó kedéllyel párosul, utóbbi különösen rokonszenves a mindent átható fanyalgás és hibakeresés korszakában. Cserna-Szabó elnéző szeretettel viseltetik még a szocializmusban majdnem végzetesen eltérített, olajban és rántásban fuldokló magyar konyha és annak a vendéglátásban sajnos máig ható öröksége iránt is. A Király utca 40., avagy mézes álom az Arany Tigrisben című elbeszélésben például így tűnődik egy prágai látogatása után: „A hetedik sörnél megbúsulok. De kár, merengek, hogy Budapesten nincs egy ilyen hely [Hrabal egykori törzshelye, az Arany Tigris]. Egy kultikus, örök, szellemekkel telített kocsma. Nincs egy Japán kávéház, ahol egy szimpla Piszkos Fredet vagy Fülig Jimmyt éreznénk a hátunk megett. Nincs Három holló Ady dühös zsenijével, nincs Csiga Vörösmarty világfájdalmával, nincs margitszigeti kisszálló Bródy Sándorral és Keresztes uram tésztába burkolt velős csontjával. Nekünk nincs ilyenünk. Mi nem hiszünk a legendáinkban, a szellemeinkben, a géniuszainkban, a kocsmáinkban, a konyhánkban, a múltunkban – végső soron önmagunkban. Így aztán megmutatni sem tudjuk magunkat – se magunknak, se másnak.”
Pedig hogy bőven lenne mit, azt éppen a Rézi a páczban és a hasonló, kultúrtörténeti olvasmányként is igen élvezetes-érdekes kötetek bizonyítják.
Cserna-Szabó András: Rézi a páczban. Helikon Kiadó, 2021
A magyar festészet különutas alkotója volt Anna Margit, akinek művészi evolúciója szorosan összefonódott megrázó élményekben bővelkedő személyes sorsának alakulásával.
Klasszikus magyar és amerikai rajzfilmfigurák jelennek meg a budapesti utcák falaira kiragasztott paste-up graffitiken, amelyeket a máig névtelenségbe burkolózó street art alkotó, 0036mark készít a múlt évtized vége óta.
Kobza Vajk erőlködés nélkül teremt minden képzeletet megragadó saját univerumot, mely semmi máshoz nem hasonlítható. Legújabb albuma, a Csillanás olyan emlékeket, érzéseket, történeteket hív elő, melyekről a zajba fulladó világunkban már egészen elfeledkeztünk.
Húsz évvel ezelőtt jelent meg az Ismerős Acok Egy a hazánk című lemeze, mely azóta is mérföldkőnek tekinthető – szélsőséges gondolatoktól mentesen, ma is érvényes és használható módon buzdít a határokon átívelő hidak építésére. Érdemes újrahallgatni.
A kortárs irodalmi élet nagy adósságot törlesztett azzal, hogy a 2003-as összegyűjtött versek után két évtizeddel Szécsi Margit lírai életművéből ismét kapunk egy válogatást Bicskám és szívem kinyitva címmel.
Bár az író legújabb könyvét olvasva többször is elfoghat minket a kétség, hogy a történetben megtaláljuk-e az igazságot, nyugodjunk meg, meg fogjuk – Vida Gábor ugyanis olyan erős írói talentummal építi a történeteit, hogy a végére minden kerek egésszé válik majd.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
