Az antikvarium.hu aukcióján dedikált műveket és kéziratokat bocsátottak árverésre, Petőfi Zoltán Határa van… című versének kéziratáért 2,85 millió forintot fizettek. A nyolcsoros költemény három másik változata a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) található.
Ugyanezen az árverésen Ady Endre Ignotusnak írt, korábban ismeretlen levele másfél millió forintért, József Attila dedikált Medvetánca pedig egymillió forintért kelt el – írja az MTI.
Petőfi Zoltán (1848–1870) Szarvason, illetve Debrecenben tanult, és korán színészi pályára lépett. Mellette verseket írt, alkalmanként prózát, és fordított is. Alakját többen megörökítették, Krúdy Gyula egész kötetet szentelt neki Zoltánka címmel, és írt róla édesapja, Petőfi Sándor is. Életében alig jelent meg írása, csak egy-két eredeti vers, valamivel több fordítás, néhány prózai munka látott napvilágot.
Petőfi Zoltán halála után Dolinay Gyula vette gondjaiba a szellemi hagyatékot, majd elküldte Gyulai Pálnak. Valamikor 1925 és 1931 között Szalay József (1870–1937) szegedi rendőrkapitány gyűjteményébe került a kézirat, amit halála után elárvereztek, és új tulajdonosa Vasberényi Géza (1894–1981) könyvtáros, helytörténész lett. A dokumentum utolsó tulajdonosa 15 éven át őrizte a kéziratot.
Édesapja árnyékába
Fia születéséről így emlékezett meg Petőfi Sándor Fiam életrajza hét hónapos koráig című munkájában: „Deczember 14-kén este Tacitusról beszélgettem feleségemmel, midőn hirtelen rosszul lett. Egész másnap délig a legirtózatosabb kínokat szenvedte, miknek visszagondolása most is megrázkódtatja lelkemet; már eszem ágában sem volt, hogy a szülést túl fogja élni szegényke, mert különben is olly kicsiny, vékony és gyönge, vagy legalább ennek látszik, hogy a szellő is könnyen elbánhatnék vele…
Született Zoltán fiam deczember 15. 1848. déli tizenkettő órakor, Debreczenben, Ormós szabó házában, az utczára nyíló kapu melletti szobában, pénteki napon…
Fiam is oly gyönge, olly hideg, olly kicsiny, mondhatnám, olly alaktalan volt, hogy az első pillanatban halvaszületettnek véltem. Harmadnapos korában megbetegedett, s a betegség még inkább elcsigázta; de nemsokára felgyógyult, s azután folyvást szemlátomást gyarapodott.”
Férje halála után Szendrey Júlia nem tudott mit kezdeni a problémás gyermekkel, akit nagyapja, majd mostohaapja, végül pedig nagybátyja, Petőfi István nevelt – olvasható a BBC History a 24.hu felületén megjelent cikkében. Nem szeretett tanulni, meg is bukott, valamint magatartászavara miatt többször eltanácsolták.
17 éves korára aztán sikerült valamennyire lenyugodnia a szegedi piaristáknál. Apjára nem is emlékezett, mégis mindenki miatta akart megismerkedni vele. Rossz társaságokban múlatta az időt, a színészkedéssel is többször próbálkozott, végül Debrecenben beállt egy társulatba, de a sikerhez a kitartása és a tehetséges is kevésnek bizonyult.
A nélkülözéseket rosszul viselte, valamint a tivornyázások sem bántak jól a gyenge szervezetével. Beteg lett, és rokonainál, majd külföldi gyógyfürdőkben próbálták kikúrálni. 1870-ben is egy ilyen útjáról tért haza, és úgy tűnt, megerősödött, ám mindez csak a látszat volt. Még ebben az évben, november 5-én reggel meghalt.
„Vajon akart-e nagy lenni? Aligha. Egyáltalában semmit se akart. Egyetlen zseniális tette az, amit apja jegyzett föl róla, hogy kéthetes korában óriási erőlködéssel felült az ágyában. Azután semmi se történt. Gyerekes kapkodással másolja apja leggyöngébb verseit és az apja életét…
Ez a fiú csak paródia, az apja igénytelen paródiája.
[…] Pedig ezerszeresen az ő fia. Nemcsak az életét adta neki, hanem a halálát is […]. Neki is sikerül kicsapatni magát az iskolából, consilium abeundit kap, és ő is színész lesz, koplal és faluz, ripacsok közt nyomorog, kártyázik, csókolódzik és iszik. Gyorsan pergő változatban játssza le – sokszorosan megkicsinyítve – az apja életét” – írta kevéssé együttérző módon Kosztolányi Dezső a tragikusan hamar elhalálozott Petőfi Zoltánról.
Nyitókép: Wikipedia
