Mintha egy földönkívüli szemlélné Budapestet
Marcus Goldson budapesti akvarelljei úgy tartanak tükröt hétköznapi valóságunknak, hogy nyomban eldobjuk kollektív önképünk összes búval teli sztereotípiáját.
Szöveg: Kéri Gáspár
fotó: ©BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár
A balatonfüredi Vaszary Galériát minden évben érdemes felkeresni. Az egykori hercegprímási nyaraló kiállítótereibe idén tavasszal Rippl-Rónai Józseftől Maurer Dóráig magyar művészek meghatározó alkotásai költöztek. A tárlat januárig látogatható.
Néhai Vaszary Kolos hercegprímás balatonfüredi nyaralója úgy viseli magán a 20. századi viszontagságos magyar történelem nyomait, hogy látogatóként ma már semmit nem érzékelünk belőle. A Czigler Győző tervezte, reprezentatív eklektikus épület a főpap halála utáni évtizedtől honvédtiszti üdülőként működött, majd az 1950-es évek elején az eufemisztikusan ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet hadseregként emlegetett megszálló haderő vette birtokba. A nem túl fényes fél évszázadot maga mögött hagyva, 2010 óta egy országosan is magas szinten jegyzett művészeti intézménynek ad otthont: a Vaszary Galéria kiállítóterei a kor minden kívánalmának megfelelnek, de akár egy kávéra vagy egy kellemes sétára is érdemes betérni a villa kertjébe. Az eltelt bő évtized gyakorlata azt mutatja, hogy a galériát nemcsak a Balaton közelébe érkezők látogatják, hanem egy-egy kiállításért – ahogyan azt e sorok írója is nemegyszer megteszi – az év bármelyik időszakában külön utazást is megérdemel az északi part fővárosa.
Rippl-Rónai József: Fivéreim (Lajos és Ödön)
1918 │ olaj, karton │ 76 × 105 cm
Ferenczy Noémi: Múzsa
1937 │ gobelin │ 126 × 135 cm
Különösen az olyan izgalmas kísérletek esetében, mint amilyenre idén került sor a BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár együttműködésével. A Rippl-Rónai Józseftől Maurer Dóráig. Válogatás a Fővárosi Képtár modern gyűjteményéből című tárlat darabjai a budapesti Kiscelli Múzeum hat évtizede folyamatosan gyarapodó állományából származnak. Az intézmény az ország egyik legfontosabb, egyben egyik legnagyobb 20. századi modern és kortárs magyar képzőművészeti anyagát őrzi – sajnálatos módon meglehetősen mostoha körülmények között. A füredi kiállítást végigjárva így nemcsak a kivételesen gazdag kollekcióra csodálkozhatunk rá, a látogatók előtt megmutatkozik az a sokszínűség is, amely a magyar képzőművészet modern törekvéseit jellemezte mind az előző században, mind a jelenben.
Bortnyik Sándor: Női arckép (Gáspár Endréné)
1921 körül │ olaj, vászon │ 98 × 69 cm
Szíj Kamilla: Cím nélkül
2007 │ hidegtű, papír │ 100 × 180 cm
Rippl-Rónai József és Maurer Dóra a kiállítás két sarokpontja, s mindkettőjükről elmondható, hogy fontos pontokon kapcsolódnak koruk nemzetközi művészeti színteréhez. Rippl-Rónai festészetén túl Ferenczy Károly, Csók István, majd Czóbel Béla és a Nyolcak alkotócsoportjának művei világítanak rá azokra az erjedési folyamatokra, amelyek következtében a magyar festészet bő évszázada maga mögött hagyta az addigra megfáradt akadémizmust és a reprezentációs célú történelmi festészetet. A két világháború közötti képzőművészetünket egyszerre jellemezték a lokális jellegzetességek és az egymástól merőben eltérő nemzetközi áramlatok hatásai. Ez a változatosság a füredi kiállítás anyagán is jól lemérhető: az avantgárd törekvéseket olyan alkotók munkái fémjelzik, mint Bortnyik Sándor, Kassák Lajos vagy az építész Molnár Farkas, a hazai hivatalos művészetszemlélethez jobban illeszkedő római iskolás és neoklasszicista törekvéseket pedig sok más mellett Aba-Novák Vilmos és Patkó Károly művein keresztül ismerhetjük meg. Jellegzetesen magyar ízeket képviselnek azok a festők – például Bernáth Aurél, Farkas István és Szőnyi István –, akik többnyire saját utat jártak be művészetükkel. A tárlat egyik leggazdagabb részét a hatvanas-hetvenes években készült művek teszik ki, főként amelyek az aczéli három T rendszerében leginkább a tűrt és tiltott alkotók kezei közül kerültek ki; többek között Altorjai Sándor, Bak Imre, Jovánovics György, Lakner László és Pauer Gyula munkáival találkozhatunk. A sort a mai középgeneráció képviselői zárják – így jutunk el a jelenünkre reflektáló kortárs alkotásokig.
Nemes-Lampérth József: Fák (Városligeti részlet)
1912 │ akvarell, akvarellpapír │ 40 x 28 cm
Eperjesi Ágnes: Pátosz és kritika
2019 │ 3D nyomtatás, PLA filament, vasállvány │ 180 × 40 × 40 cm
A Vaszary Galéria kiállításának edukatív szándékai is vannak azzal, hogy e válogatáson keresztül megismertesse a nagyközönséggel a modern magyar képzőművészet múltját és jelenét. A tárlat emellett művészettörténeti kalandozásként is felfogható, valamint annak bizonyításaként, hogy a kánonok mindig változnak. A Fővárosi Képtár állandóan növekvő gyűjteménye pedig lehetőséget kínál arra, hogy képzőművészetünket új értelmezési keretek között lássuk.
Marcus Goldson budapesti akvarelljei úgy tartanak tükröt hétköznapi valóságunknak, hogy nyomban eldobjuk kollektív önképünk összes búval teli sztereotípiáját.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
