Áprily Lajos áttelepülése után, 1934-ben lett a legendás református gimnázium, a Baár–Madas Leánynevelő Intézet igazgatója és szeretett tanára. Magyar–német szakos volt, de tanított filozófiát, lélektant és logikát is a lányoknak, akik gyorsan megszerették. Irodalomórái felejthetetlenek voltak, pedig a költő egyenesen megtiltotta, hogy az ő versei bárhogyan is szóba kerüljenek, hogy azokat szavalják, idézzék az órákon, vagy azokon kívül, még utalást sem engedett tenni költő mivoltára. A Baár–Madasban ő tanár volt, ehhez tartotta magát. 1944-ben azért mondott fel, mert nem volt hajlandó végrehajtani a zsidó tanulókat megbélyegző intézkedéseket.
Élete erdélyi helyszínei Brassó, Parajd, Kolozsvár és Nagyenyed, az erdők, a havasok, a hegyi patakok megannyi versében megjelennek. Nem tudott nagyobb ajándékot adni kedves diákjainak, mint egy közös erdélyi utazást.
1936-ban egy emlékezetes kirándulásra vitte a Baár–Madas néhány érettségiző növendékét Erdélybe. Együtt járták be Kolozsvárt, Kalotaszeget, voltak Gyergyóban, Nagyenyeden, Torockón, a havasokba is eljutottak. Álltak az Oltárkő és az Istenszéke alatt, találkoztak Reményik Sándorral, Tamási Áronnal, Nyirő Józseffel, Kemény János báróval, énekeltek és málnát szedtek, nevettek és meghatódtak.
Az igazgató úrból azon az utazáson Lajos bácsi lett, aki pisztrángot fogott, és megmutatta, hogy kell megsütni őket, madarakkal beszélgetett, ebéd után elszundított a füvön, és ismert minden erdei virágot. Lovagiasan ragaszkodott hozzá, hogy minden egyes koffert ő emeljen le és fel, ha vonatra szálltak, este pedig madártejet főzetett a csapatának. Indulás előtt, még az érettségi vizsgák izgalmában súgta oda leendő útitársainak a folyosón: Lányok, eszükbe ne jusson kalapdobozokat hozni…!
Erről az együtt töltött több mint két hétről könyv is megjelent (Erdélyi nyár Áprily Lajossal 1936), benne az egykori diákok naplójegyzeteivel, emlékező soraival, egy szokatlan és szívderítő portréval a költőről.
Nyitókép: Áprily Lajos és Reményik Sándor a diáklányokkal Marosvécsen. Fotó: BMG
