Számítottál rá, hogy ilyen jó helyezést fogsz elérni?

Már tavaly is részt vettem ezen a nemzetközi versenyen, akkor a 19. lettem. Idén ennél jobb helyezést tűztem ki célul, és bíztam az aranyban, főleg, amikor az ezüstnél nem mondták ki a nevem. Ez az éremrendszer új dolog, az olimpiai játékok mintájára találtak ki. Abban a rendszerben a versenyzők első tíz százaléka kap aranyérmet. Ha létezik ez a rendszer tavaly is, akkor a 19. helyezéssel ezüstérmes lettem volna.

Nem csak az éremrendszer, a helyszín is megidézte az ógörög játékokat. A verseny mellett volt időd várost nézni?

Olümpia mint város nem igazán létezik. Kevesen lakják, az ókorból fennmaradt pár rom; múzeuma van a játékokról. Nem volt rossz, de nincs annyi látnivaló, mint Athénban. Mondjuk nincs annyi turista sem. 

Nehézség volt számodra, hogy angolul zajlott a nemzetközi verseny?

A verseny két részből állt: írásbeli és szóbeli. Az előbbinél nem számított, a szóbelinél apró nehezítésnek mondanám az angolt, de azt gondolom, magyarul is így ment volna. Ott rögtön kellett teljesíteni. Ez csak akkor megy, ha valamit ténylegesen tud az ember. 

Mi segített abban, hogy egy új témában ilyen szinten elmerülj? Elég hozzá az erős motiváció?

Ez nehéz téma. Kell a motiváció. Valamilyen affinitás szükséges hozzá, ha ez nincs, akkor szorgalommal lehet kompenzálni a dolgokat, de csak egy darabig. Ha csak tehetséges vagy, de lusta, az nem elég. A szorgalom alapvetően motivációból fakad. Ha rákényszerítenek, az hosszú távon nem működőképes modell. Alapvetően mindenben, a közgazdaságtanban is segít, ha híreket olvas az ember a témában, videós tartalmakat fogyaszt, pár tankönyv is hasznos lehet. Mondjuk ezek sokszor nyolcszáz oldalas könyvek.

Nagyon szépen, pontosan fejezed ki magad, mindig ilyen pontosan fogalmazol?

Köszönöm, igen. Igyekszem.

Biztosan hasznát veszed, hiszen már két cikkedet is publikálták a Holdblog nevű befektetésekkel foglalkozó platformon. Szabad kezet kaptál?

Természetesen a stilisztikában segítenek, de tartalmi szempontból nem szokott nagy változás történni. Igyekszem tájékozódni, sok hírt és könyvet olvasok. Alapvetően, ha valami érdekel, akkor arra nem rááldozom a szabadidőm, hanem az a szabadidőm, hogy azzal foglalkozom.

Rá is kellett áldoznod, hiszen az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium végzős osztályában nem tanulsz közgazdaságtant. A versenyekre teljesen egyedül készültél fel. Nehéz volt szigorúnak lenni magaddal?

Mindennek van előnye és hátránya. Az, hogy magamtól készülök fel a versenyekre, rugalmassá tesz, viszont nincsen olyan ember, aki elszámoltat, ami objektíven nézve a leghatékonyabb lenne. Nincsen szigorú beosztás, amit követek, tanulással bármennyi időt lehet tölteni, ez néha több, néha kevesebb. A versenyek jó visszajelzések arról, hol tartok, ezért is szeretek részt venni rajtuk.

A közgazdaságtan nem olyan tudomány, amivel hamar megismerkedik az ember. Téged mikor kezdett el mélyebben foglalkoztatni?

Nem szeretem ezt a kérdést, mert nehéz rá pontosan válaszolni. Mindig is érdeklődő ember voltam és vagyok is. Ha nagyon muszáj időpontot választani, akkor mondjuk, hogy a covidjárvány óta foglalkozom vele mélyebben, de gyakorlatilag óvodáskorom óta azt mondják rám, hogy jól bánok a pénzzel.

Akkor mondhatjuk, hogy ebben az irányban szeretnél majd továbbtanulni?

Igen, egy alkalmazott közgazdaságtan alapképzés jó lenne. A jövőt illetően pedig annál ambiciózusabb vagyok, hogy egy cégnél dolgozzam, lépkedjek fel a szamárlétrán, és életem végéig ellegyek. Ennél változatosabb dolgokra vágyom.

Például mikre?

Tizenhét évesen még nincsenek konkrét céljaim, de ötleteim igen. Szívesen lennék gyakornok a jegybankban egy darabig, vagy egy saját cég alapítása sem áll távol tőlem. Azt gondolom, hogy üres célokat nem érdemes kitűzni, például csak azért járni versenyekre, hogy első legyen az ember, vagy csupán azért foglalkozni közgazdaságtannal, befektetésekkel, hogy anyagi előnyhöz jusson, annak nincs sok értelme. Az ember foglalkozzon azzal, amit szeret. Ha van egy verseny, örülünk, ha megnyerjük, én is örülök a mostaninak, de szeretek ennél hosszabb távon gondolkodni. Irányok mindig kellenek, amik felé törekszünk, de végig kell gondolni, hogy mi történik azután, hogy elértük azt, amit el szerettünk volna. Például az egyéni célok mellett egy közösség építése is célunk lehet.

Ezért is alapítottál szakkört az iskoládban?

Végül is igen. A szakkörnek alapvetően az a lényege, hogy ismeretet terjeszt, de a versenyfelkészülésben is segít, hiszen nemcsak egyéni, de csapatversenyek is léteznek. Szakkörből könnyebb csapatokat alkotni, hiszen ismerik egymást előtte a diákok. Én a gyakorlati felkészülést magamtól oldottam meg, szeretek magamtól felkészülni, de hátrány volt, hogy a csapatversenyeken így nem tudtam elindulni.

Mi minden érdekel még a közgazdaságtanon kívül?

Hétvégente szeretek focizni, az iskolában én vagyok a focicsapat kapitánya, úgyhogy holnap nem is kell iskolába mennünk, mert meccsünk lesz. Ezenkívül szeretek zenélni. Már tizenegy éve zongorázom, szeretek improvizálni, zenét szerezni. A legtöbb szabadidőmet viszont azzal töltöm, hogy gondolkodom és terveket szövök arról, hogy az elkövetkező hónapokban mit kéne csinálni. Objektíven mindig elmaradásban vagyok, de valami mégis történik, mert előrébb jutok.

Nem fárasztó ennyi mindennel foglalkozni?

Nem, ha megvan a napi nyolcórás alvásidőm, amihez ragaszkodom. Ha hét órát alszom, ott már valami nagyon félrement. Hét óránál kevesebbet szerintem még soha nem aludtam, és ha rajtam múlik, ez így is marad.