„1962. szilveszterén a tévé műsorában Rátonyi Róberttel elkövettük azt a baklövést, hogy elnéztük az időt, és nyolc perccel éjfél előtt kívántunk boldog új évet a kedves nézőknek. Óriási ügy lett belőle, hetekig tárgyalták az ország minden részében. Ha két ember találkozott az utcán, megálltak a januári húszfokos hidegben, és erről a baklövésről értekeztek. Ha ugyan baklövés volt, mert kis jóakarattal úgy is felfoghatták volna, mint diadalt: nyolc perccel hamarabb teljesítettük az évet, mint a kapitalisták. De hát lehet kívánni jóakaratot a szilveszteri műsorral kapcsolatban? A házunkban lakó maszek vízvezeték-szerelő már másnap dühösen elkapott a lépcsőházban, és szinte magán kívül méltatlankodott:
– Uram, ezt a botrányt! Nyolc perccel előbb csinálni újévet? Hát magukat agyon kellene verni!
– Nézze, uram – mondtam neki, emiatt mindenkinek joga van lamentálni, csak éppen magának nem. A múltkor, amikor leüzentünk, hogy folyik a csap, azt mondta, mindjárt feljön, és mikor jött fel? Három hét múlva. Most azért a nyolc percért van úgy oda?”
