Telegdy Károly, akiről a sokat emlegetett Telgdy-bányát elnevezték a hatvanas években a bánya igazgatója volt. A róla elnevezett részben a kibányászás csak 1991-be kezdődött meg, akkor nyitották meg ezt a részleget, ahol 16 méter széles, 8 méter magad kamrákban zajlik – zajlott… – a munka.
Telegdy volt az a vezető, aki engedélyezte és megszervezte, hogy a bányában gyógyító tevékenységre is lehetőség legyen. Ő és a Marosvásárhelyről a Sóvidékre helyezett körorvos, dr. Veres Árpád gyakran beszélgettek arról, hogy a lengyelországi Wieliczkában már jó eredményekkel zajlanak ilyen kezelések.
Veres doktor felmérte a helybéliek egészségét, és egyértelmű volt számára, hogy a sóbányászok között nem talál akut légúti panaszokkal küzdőt. Így kezdődött a föld alatti gyógyítás, elindultak a négyórás kúrák, először a József-bányában, majd később a Dózsa Györgyről elnevezett bánya egyik részében, 120 méter mélységben.
Parajdon már a római korban megkezdődött a só kitermelése, és bár a módszerek folyamatosan fejlődtek, még így is Európa legjelentősebb sókészlete húzódik a föld alatt. A barlang mélysége eléri a 2700 métert.
Veres doktorék először egy negyven ágyas szállást biztosítottak az ország más területéről érkező betegeknek, és bár szanatóriumot nem sikerült építtetniük, a helyi vendéglátás gyorsan kiépült. A kiváló orvos tanulmányai eljutottak a világ sok országába, de őt nem engedték ki még kelet-európai konferenciákra sem. Parajdon jól emlékeznek rá, a gyógykezelésnek zöld utat adó Telegdy Károly nevét pedig egy bánya is őrzi.
